Borovszky Samu: Makó. A Makói Múzeum Füzetei 63. (Makó, 1989)

a Magyar Föld szerkesztője volt, sajtóigazítónak alkalmazta. Ezáltal annyi fizetéshez jutott, hogy a 19 éves diák magához vette édesanyját és három kisebb testvérét. Az egyetemen magyar történetből Kerékgyártó Árpád, egyetemes történetből Salamon Ferenc, diplomatikából Horváth Árpád volt a professzora. Mint legjelesebb hallgató 300 aranyforintos királyi ösztöndíjban részesült. 1880-ban az Akadémia egyik betegeskedő igazgatósági tagja, Lukács Móric alkalmazta. Egy év múlva jótevője meghalt, ekkor Lónyai Menyhértnek, az Akadémia elnökének magántitkára lett. Tanulmányait 1883-ban fejezte be, ebben az évben le is doktorált. 1884-ben az Akadémia irattárnokává nevezték ki, tíz év múlva pedig az Akadémia irodaigazgatójává. Szívéhez legközelebb a népvándorlás kora állt, húsz éves kutatásainak eredményeit a Nagy Képes Világtörténet második kötetében adták ki. Szerteágazó történeti kutatásainak legmaradandóbb alkotása Csanádvármegye története 1715-ig c. munkája. Hihetetlen munkabírással, példa nélkül álló szívóssággal végezte el a forrásfeltárást és két év alatt elkészítette a 120 íves (A/5) összegzést. Az első kötetben a megye általános történetét dolgozta fel, a másodikban betűrendes sorrendben az egyes helységekét. Mivel munkája elmélyült kutatáson alapult (kétezer oklevelet másolt le), ma is nélkülözhetetlen kézikönyv. Az egész mű újabb kiadására nem vállalkozhattunk, meg kellett elégednünk a Makóról szóló két fejezet hasonmás kiadásával. Mivel a második kötet Makó címszava alatt egy teljes áttekintést ad a városról, jelen kiadásunkban ezt vettük előre és ezt követi az első kötetnek Makó és a reformáció című fejezete. Az annakidején kötött szerződésben külön kívánalomként szerepelt ez utóbbi témakör alapos feldolgozása. ( A lapok felső részén futó számok az eredeti oldalszámok, az alól levő számok az új kiadás használatát segítik.) Több mint kilencven évtized múltán is alig akad a monográfiának olyan megállapítása, amely túlhaladottnak tekinthető. Az újabb kutatásokból tudjuk, hogy az 1247, 1256, 1284 és az 1285 évi oklevél 14. századi hamisítvány. Borovszky úgy vélte, hogy Felvelnök a Maros jobb, Alvelnök a bal partján feküdt. Szirbik Miklósnak általa idézett megállapítását értette félre. Szirbik szerint a régi település „ valamely része kiterjed most (vagyis 1835-ben, amikor Szirbik a krónikát írta) túl a Maroson eső földekre is. Bizonyítják ezt a mindkét partoldalon sokszor szemlélhető kemencze fenekek és cserép edények darabjai." Eredetileg mindkét település a folyó jobb par t ián feküdt, a kettő viszonylatában Alvelnök a Maros alsóbb, Felvelnök a felsőbb folyásánál. A Maros igen gyakran változtatta medrét. Az újvárosi református templom körüli teret tévesen Szent László térnek tudta — úgy sejtette, itt lehetett valamikor Szent-László falva — valójában Újváros kiosztását szorgalmazó Kőszeghy László (1745-1828) püspök iránti tiszteletből — a földesúr halála után — László térnek nevezték el ezt a térséget és a megbecsülés je ként a tér közepére vörösmárvány keresztet állítottak. Fenyvesi László kutatásaiból tudjuk, Makó hódoltság kori második pusztulása n 1596-ban, hanem 1597-ben történt. 4