Borovszky Samu: Makó. A Makói Múzeum Füzetei 63. (Makó, 1989)

280 A PÁRTFOGÓK. szélén feküdtek népes magyar falvai: Lőkösháza, Kebermes, Dombiratos, Bánhegyese, Bán-Kamarás, Bánkuta, Kétegyház és Eperjes;

1 mindezeknek központja pedig Gyula vára volt. Nem szenved kétséget, hogy mind e helységekbe lutheránus papokat állíttatott az őrgróf, s így nem csoda, ha a Kebermessel szomszédos csanádvármegyei Nagy-Iratos, a Dombiratossal határos Dombegyháza, a Bánhegyes vidékén fekvő Kovácsháza, Kaszaperek és Tompa, a Bánkamarás mellett eső KúnÁgota, a Bánkuta határával érintkező Meggyes és Bozzás, s végre az Eperjes közelében levő Földvár lakosai mihamarabb megismerkedtek a reformáczióval. Dicséretére legyen mondva, a gyulai és lippai iskoláknak is nag}' pátronusa volt az őrgróf. Nem lehetetlen, hogy az őrgróf példája hatott a Maros és Körös közt birtokos földesurakra. A Patócsi család, minden tagja korán a reformáczió hívei közé sorakozott; Patócsi Zsófia volt a Bebek György felesége, neki ajánlotta Melius Péter a maga Uj-testamcntomát? Bebek György Csanád vármegyében Monyorós-Fecskésen volt földesúr. Patócsi Anna, a Mágócsi Gáspár első felesége, bizonyára nem kis hatással volt arra, hogy férje egyik elsőrendű pártfogója lőn a reformácziónak. E családból Boldizsár, Ferencz és Gergely Szárafalván és Perjémesen bírtak részeket s mindnyájan a reformáczió főúri hívei közé tartoztak. Milyen álláspontot foglalt el a reformáczióval szemben Jaksics Márk, nem tudjuk. Egyik nővére, Ilona, Izabella királynénak volt 1540-ben udvarhölgye; mielőtt János király utolsó útjára, Erdélybe megindult volna, «vasárnap Izabella asszonynyal szent misét hallgatván a nagy templomban, áhétatosan imádkoztak vala» s a királyné asszony mellett térdelt Jaksith Ilona asszony ő kegyelme is.

8 Ilona tehát bajosan volt az új vallás híve. De valósággal az volt a Jaksics Péter özvegye, Csáki Katalin, ki Basarági Yida Jánost mint szegény árva fiút taníttatta. Fiai: Demeter, Miklós és János bizonyára mindhárman jártak a németországi egyetemeken, ha szinte ezt csak a legutolsóról tudjuk is kimutatni Jaksics János ugyanis, kit 1 1510. márez. 23-án adományozta neki ezeket a király. Századok 1889. 124. — 2 Tóth F., A prot. ekkl. tört. I. 68. — 3 Mindszenti Gábor naplója Erdélyorsz. Tört. Tára I. 7. 5o