Borovszky Samu: Makó. A Makói Múzeum Füzetei 63. (Makó, 1989)

278 A MAKÓ NEVEZET. nek földesura, a ki fogadhatta volna. A király tehát az egyik jómódú polgárhoz, Pozsár Bálinthoz szállásolta be magát s ennek vendégszerető házában töltött hat napot. Mehemet bég, kit a szultán egy tekintélyes sereg élén János király segítségére rendelt, ekkor Temesvár körül táborozott s innen üzente a Makón tartózkodó királynak, hogy két várat, Becsét és Becskereket, bevett s ezeket átengedi részére. Egyúttal a hozzá küldött csausz által meghívta találkozásra, mely now 18-án, Tápén, a Tisza mellett végbe is ment.

1 A földesurak elköltözése nagyban fejlesztette a makófalviak önállóságát. Minthogy gazdatisztek alkalmazásáról sem igen lehetett szó a mindinkább veszedelmessé váló területen, a jobbágyok bizonyára már ez időtájban évi adóval váltották meg a földesuraiknak tartozó terheket. De ezzel viszont azt nyerték, hogy ezentúl nem a földesúr nevezett ki rájuk birót, hanem ők maguk választottak. ígv haladt a helység lassanként azon az úton, hogy idővel várossá legyen. Innen kezdve Makófalva helyett mind sűrűbben hangzik az oklevelekben a Makó név. Még ugyan leginkább csak falunak mondogatták. Mind a mellett már központtá fejlődött, hol orvos — az akkori idők kifejezése szerint borbély — is lakott. Ezt onnan tudjuk, hogy mikor a királysági jobbágyokat 1536. Mária Magdolna napja körül a szenttornyai gazdatisztek halálra verték, közülök négyen Makó faluban, az itteni borbélvlyal gyógyíttatták magukat s meg is haltak itt, szenvedett sérüléseik következtében.

2 A török veszedelem mindinkább fenyegető lett; 1542-ben már Szeged is török kézre jutott s ezentúl Makó lakosai méltán tarthattak tőle, hogy most már rájuk kerül a sor. A veszedelem érzete megkettőztette éberségüket; megmaradásukra minden lehetőt elkövettek. Mindenekelőtt megerősítették a Makó család kastélyát, mely rég idő óta gazdátlanul hevert; körülépítették falakkal, melyek alá sánczokat húztak s hozzá egy öreg tornyot ragasztottak. Hogy ha a török hirtelen rajtuk üt, legyen hol meghúzniok magukat, míg segítség érkezik. Rájuk is fért különben, hogy óvatosak legyenek; 1542. okt. 6-án Fráter György Ferdinándhoz intézett levelében aggodalmának ad kifejezést, 1 Szercmi 241. Szádeczkv, Szerémi György élete 33. — s Acta monial. Poson. fasc. 55. nro. 23. AB