Borovszky Samu: Makó. A Makói Múzeum Füzetei 63. (Makó, 1989)
276 MAKÓFALVA ÉS CSANÁD ÉRSEK. fia Fülöp birtokrészeit, melyeknek ezek jelenleg birtokában vannak. A faluban levő rév jövedelme közös marad ; az ugvane helységben lévő piaczra nézve pedig akként döntöttek, hogy vagy visszaviszik régi helyére vagy oda teszik, a hova közös megállapodás szerint helyezni akarják. Vásárhely-Makó nevű falut szintén két egyenlő részre osztották, melyeknek SzentLőrincz felől eső egyik részét az érsek úrnak és unokaöcscseinek, Makófalva felőli részét pedig a mondott Dénes mesternek és öcscseinek jelölték ki. Kisfaludnak a víz felőli része az érseknek és unokaöcscseinek, a mezőség felőli része pedig Dénesnek és öcscseinek esett, úgy mindazáltal, hogy e falurészen közös használatra utczát nyitni tartozzanak». 1 A következő évben Csanád érsek a többi Vaffa-unokával is kiegyezett. 1338-ban Pál országbíró előtt Mihály és Fülöp Makófalván a kezök közt lévő részt, mely beismerésök szerint is Tamás ispán bizalmából szállott rájok, visszabocsátották az érseknek és unokaöcscseinek; ellenben az érsek és unokaöcscsei azt a birtokrészt, melyet Makófalván Gergely fia András eddig bírt, Andrásnak, Mihálynak és Fülöpnek, «kik a nemzetség Vaffa-ágából valók», valamint örököseiknek is oda adományozták, hogy ott udvarházukat fölépíthessék. 2 Ettől fogva Makófalva két nemesi családot uralt: a Makófalviakat, kiké volt a helység nagyobb része, s a Telegdi családot, melvnek birtokában a kisebb rész maradt. Idővel azután / J nemcsak a Makófalvi családnak emelkedett itt a nemesi kúriája, hanem a Telegdieknek is. S ezt Nagy Lajos királynak egy Debreczenben 1370 körül kelt leveléből tudjuk meg. E levelet a király Himfi Benedek volt bán s temesi főispán feleségéhez s fiaihoz, Miklóshoz és Péterhez intézi. Ugyanis arról értesült a király, hogy a közel múlt napokban Sztraczimir, bodoni fejedelem Kálmán nevezetű követe, ura megbízásából, Dél-Magyarországon (talán épen Makófalván) át hozzá utazott. Ezt a követet a nemzetközi jog nagy sérelmével Makófalvi János fia Lőrincz fia Lőrincz útjában megtámadta s halálra sebesítette. E mellett útonálló módjára elszedte málháját, kíséretét széllvelverte s félholtan ott hagyta. A király a dolgot szerfölött fájlalta, s sietve Íratott levelet a 1 Erd. múz. It. Anjouk, okm. III. 365, 366. - 2 Dl. 322. §. 14. 46
