Borovszky Samu: Makó. A Makói Múzeum Füzetei 63. (Makó, 1989)

MAKÓ. 379 és Győri Ferencz katonákat szabadította rá a makóiakra;

8

2 de talán még az nap megkapta a szarvasi aga levelét, kinek közbelépésére azután visszatartotta fölbérelt katonáit. Július 27-én írt válaszában beismeri, hogy a mennyit a jobbágyokon háromnégy esztendő alatt behajtatott, azzal beérték volna negyven esztendeig. Végül azt az ajánlatot tette a szarvasi töröknek, hogy ha az adót kezéhez segíti, mindenbül az tizedik tallért neki adja." Még el sem mult äz egyik veszedelem, már is a másik fenyegette a szegény lakosokat. Balogh Miklós csanádi püspök kezdte a várost a maga számára követelni; ráírt a makóiakra, hogy mint újonnan kinevezett püspöknek fizessenek neki adót s ajánlják meg az őt illető járulékokat, mert különben nagy kárvallásuk fog bekövetkezni. A megrémült lakosok újra a kamarához fordultak, s ez 1682. ápr. 9-én eltiltotta a püspököt attól, hogy a makóiakra nézve, kik királyi szabadosok (libertini regii), követeléseket támaszthasson." Június 10-én pedig, mikor adójukat felküldötték, Kereki Kerekes György szatmári lovashadnagy ellen kértek oltalmat, ki Lele pusztát követelte rajtuk.

85 Valószínűleg ezt is elcsitította valahogy a kamara. Elmondhatjuk a költő szavaival, hogy e borzasztó sok, sok szenvedés kért éltet vagy halált. Ez utóbbi következett be. 1686. őszén a tatár khán rablóhadai rátörtek a védtelen városra, lakosait szerte űzték s épületeit elhamvasztották. A kik megmenekülhettek, Tolcsván, Debreczenben,Szent-Mihályon, Böszörményben és Tarczalon vonták meg magukat.

8

6 A nagyniultú városból egyszerre kihalt puszta lett, házhelyeit benőtte a gaz s területén mint egy-egy temetőbeli fejfa emelkedett néhány kormos falomladék. Egy évtizednél hosszabb ideig nem mutatkozott rajta az életnek semmi jele. Balassa Imre 1697-ben felségsértés és pártütés miatt főés jószágvesztésre ítéltetvén, birtokaira csakhamar akadtak jelentkezők. Makó pusztára ez évi nov. 9-én Hunvady László s András és Péli Nagy András eszközöltek ki adománylevelet s őket a garan-szent-benedeki convent be is iktatta.

8

7 Eszterházi Pál nádor bátran tehette az adományt, nem volt senki, a ki a pusztával törődött volna. Azonban a leányzó nem halt meg, csak aludott. A feltámadás napja elközelgett. 1699. május 7-én a királyi kamara 23