Borovszky Samu: Makó. A Makói Múzeum Füzetei 63. (Makó, 1989)

380 MAKÓ. megyei helyekről lemondani nem akart, az erdélyi fejedelem pedig hivatkozott a Báthori Zsigmond és Rudolf császár között létrejött egyességre, mely az általa visszahódított részeket Erdély számára biztosította. így tehát a kérdést függőben hagyták,

4

5 s most már a szegény makóiak igazán nem tudták, mitévők legyenek. A kir. kamara nem tudta őket megoltalmazni, ezt már tapasztalták. Ennélfogva, mikor 1630-ban Rákóczi György lett fejedelemmé, közös akarattal elhatározták, hogy fölkeresik őt s fölkérik, vegye városukat oltalma alá. A fejedelem szívesen fogadta őket s némi csekély adófizetés ellenében gondviselése és pártfogása alá vette Makót. Idő folytán átadta a várost élethossziglan Bornemisza Pál váradi kapitánynak, ki jelentékenyen fölemelte adójukat s uruk volt 1644-ben bekövetkezett haláláig. Utódja lett a váradi kapitányságban a fejedelem fia, II. Rákóczi. György, később szintén fejedelem, ki Makó városát átvévén, lakosait jobbágyainak, magát pedig földesuruknak tekintette.

46 Ekként jutott a város a Rákóczi család birtokába. Már ekkor jó nagy kiterjedésű volt a határa. A köröskörül elpusztult falvak területét, kivált ha nem akadt gazdájuk, legelőkül lefoglalták s rajtuk szép marhákat tenyésztettek. 1642-ben a csanádi alajbég az elpusztult helységeket ráczokkal akarta betelepíteni; de a makóiak és vásárhelyiek azon okból, hogy akkor marháj ok nem járhat ottan, hevesen ellenszegültek s azzal fenyegetődztek, hogy a letelepülőket «megnyúzzák avagy megsütögetik».*

7 Mily ügyben keresték föl a város lakosai 1643ban Szelepcsényi György csanádi püspököt, nem tudjuk; csak az maradt följegyezve, hogy jártak nála.

4

8 Zongor Zsigmond püspök 1646. aug. 10-én kelt levelében «mind szép szóval s mind fenyegetődzéssel intette őket az hozzá való felmenetelre és adajoknak is administrálására»; de erről a polgárok hallani sem akartak s elküldték a püspök levelét Rákóczinak, ki szept. 9-én intette őt, hogy a makóiakon ne kapdosson s ne erőltesse őket adózásra, mert ezek mindenkor" az erdélyi fejedelmeknek tartoztanak s tartoznak most is adózni.

4

9 A szegedi guardián azonban 1647-iki lajstromában Makót is a püspöki birtokok közé számítja, s említi Ábrahám Mihályt, «ki által maguk magukat kötötték az erdélyi fejedelemre». Azt is tudja, hogy a város «király számára való volna».

5

0 16