Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)

Változások a telepítvény életében az örökváltsági szerződés létrejöttéig (1848—1878) - A zsellértársadalom változásai

Az összlakosság megoszlása Lakosok száma Bérlő és családja Házas és házatlan zsellér, szolga, napszámos 1850 668 fő 485 fő 1857 756 fő 474 fő 1870 669 fő 420 fő 183 fő 27,4% 282 fő 37,3% 249 fő 37,2% A legfontosabb adatokat az 1870-es összeírás tartalmazza. A rétegen belüli különbségeket is itt tudjuk leginkább mérni. Ekkor 27 házas zsellért írtak össze, akik között a vagyoni különbség a következőképpen alakult: — házon kívül semmije sem volt 8 főnek; közöttük van 3 önálló vállalkozó (valamilyen mesterséget űző egyén és 2 molnár); — csak egy disznója volt 4 főnek; — 1 disznó, kecske és 1-2 juh volt a birtokában 2 főnek; — 2-4 disznója volt 4 főnek; — csak lova volt 4 főnek; közülük 4 lova 2 főnek; 3 egynek, 2 szintén egynek; — lova és egyéb jószága 5 főnek; közülük 6 lova 2 főnek, 5 lova 2 főnek, 4 lova 1 főnek. Több jel mutat arra, hogy a házas zselléreknek csak egy része dolgozott állandó jelleggel helyben. Akinek csak 1-2 darab lábas jószágja volt, azokat szinte kizárólag csak a ház kötötte Majláthoz. Ez a kb. 13 család ebben az időben minden valószínűség szerint Mezőhegyesre járt át dolgozni. A 80-as, 90-es években ugyancsak Mezőhegyes vonzotta a legtöbb nincstelent (cukorrépa-termesztés és a cukorgyár beindulása), emellett azonban a királyhegyesi Blaskovich birtokra is eljártak idénymunkára. Az említett 13 család életmódja elsősorban a szolgák, napszámosok csoportjának életmódjához hasonlított. Nem így a több lóval rendelkezőké, akik a fuvarozás és egyéb bérmunka révén szinte önálló vállalkozóként éltek. A nincstelen házas zsellérek helyzetétől merőben eltérő a három önálló mesterember és a két molnár helyzete is. A 27 házas zsellércsalád közül 11 olyan telken élt, ahol a lakóház mellett ún. udvari kisház (kisméretű szoba, néhol konyhának is használták) is volt. Ebben vagy a fiatal házasok, vagy egy másik zsellércsalád élt. A napszámosok, szolgák, béresek alkották a falu társadalmának legalsó rétegét. A szolgák és a béresek zöme a serdülő korosztályból került ki. E képlékeny, változó csoportokról pontos képet rajzolni lehetetlen. Elsősorban a foglalkoztatásukkal kapcsolatos az a néhány adat, amelyet az 1857-es és az 1870-es összeírás tartalmaz: 1857 Mezőgazdasági segédmunkás Iparüzleti segédmunkás Másféle szolga Napszámos Egyéb féle 14 éven felüli férfi 51 fő 4 fő 22 fő 58 fő 6 fő 1870 Éves szolga Napszámos 75 fő 57 fő 95.