Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Változások a telepítvény életében az örökváltsági szerződés létrejöttéig (1848—1878) - Gazdasági élet
mint a szőlő és a gyümölcsösök telepítése — ugyancsak a keleti oldalon — adott újabb lehetőséget az árutermelésbe történő sokoldalú bekapcsolódáshoz. Tótkomlós történetírója írta 1895-ben: „...a komlósi piacon igen jó keletje van az említett zöldségféléknek, melyet részint a makaiak és a szomszéd nagymajláthiak, részint pedig a bánáti svábok és szerbek nagy mennyiségben hordanak ide." 19 8 A kereskedelem a távolabbi és a közelebbi piaci vérkeringésbe egyaránt bekapcsolta a telepítvényt. Az árunövény az első évtől kezdve a távoli piacokra került. Ezt az utat nem tudjuk nyomon követni. A piaci forgalom közelebbi gócai viszont egyértelműen kirajzolódnak a korabeli forrásokból, mindenekelőtt a gondnoki számadásokból. 19 9 Az első két évtizedben Aradnak volt rendkívül erős vonzása, úgyis mint igazgatási egységnek (kincstári igazgatóság), de természetesen úgyis mint elsődleges piaci centrumnak, ami annak volt köszönhető, hogy bejárati kapu volt Erdély és az Alföld között, a vízen és a szárazföldön egyaránt. Majláth az igen nagy forgalmú Aradi úttal (Tótkomlós, Mezőhegyes, Battonya, Arad) kapcsolódott a városhoz. Nagylak és Pécska ugyancsak közigazgatásilag és piacilag kötötte magához a falut, de Aradnak alárendelten. Mindhárom helyről az áruféleségek közül az építkezésekhez szükséges faanyag beszerzése jelentette a legnagyobb mennyiséget, emellett a só, a vasáruk, a fából készült termékek képeztek nagyobb arányt. A forgalmat lóval, kocsival bonyolították le. Az 1860-as évektől Makó és Tótkomlós piaci vonzása erősödött meg a kereskedelmi hálózat kiépülésével együtt. Az 1860-as évektől Tótkomlós közvetítésével Orosháza vonzása is érződött, elsősorban a gabonapiacon és az állatvásárokon keresztül. Tótkomlós azért volt jelentős, mert itt nagyon sokféle áru cserélt gazdát kis tételben : a majláthiak elsősorban növényi és állati eredetű termékeket vittek ide, a komlósiak pedig háziipari és céhtermékeket értékesítettek, mint például a házilag szőtt és fonott ruhaféléket, gyékényből, cirokból készült tárolóedényeket, a kovácsok, kerékgyártók, kötélverők, lakatosok, asztalosok és szűcsök produktumait. 20 0 A kereskedelem helyi láncolata az első évtizedben csak részben épült ki. Azt Kígyósy János peranyagából tudjuk, hogy italmérés már az első években is volt. 201 Csak az 1870-es összeírásban találkoztunk e célra készült épülettel, 4 szobával, 1 konyhával, 2 pincével és egy istállóval. 20 2 A felsorolásból is következik, hogy az épületnek vendégfogadó jellege volt. A mai főutca délnyugati részén helyezkedett el. Az összeíró ívről az is kiderül, hogy két házhelyen, azaz 2200 • ölön feküdt. Építése az 50-es évek végére, a 60-as évek elejére tehető. A vizsgált időszakban számolnunk kell a háznál történő italkiméréssel is. Mészárszék létezéséről a 90-es évekig nem tudunk. Vegyeskereskedésről az első részletesebb feljegyzést 1864-ből találtunk, amelyen Grop Bernhard kereskedő egy számlát állított ki az egyház részére vásárolt tárgyakról. 20 3 Az üzlet nyilvánvalóan korábban jött létre, mégpedig az 50-es évek első felében, a gabonakonjunktúra kibontakozásának idején. Ezt támasztja alá az 1857-es népszámlálás egyik adata is, mely szerint már egy kereskedő élt a faluban. 20 4 Gropnak a makói zsidó kereskedőkkel volt kapcsolata; valószínű, ő is Makóról jött ide. A zsidó kereskedőket a szomszé19 8 Gajdácsi.m.248. 19 9 NREI Malom iratai. A malombóli kiadás 1847; 1866; 1867. 20 0 Gajdács: i. m. 240—253. 20 1 CSML Csvm. k. i. 3610/1846. 20 2 CSML Nagymajláth 1870. évi épületösszeírása. Középületek. 20 3 NREI Malom iratai. Számla az egyház részére, 1864. október 27-én. 20 4 CSML IV. B. 181/b. 1857-es népszámlálás. Községi átnézet. 82
