Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hatása Nagymajláthon

AZ 1848/49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC HATÁSA NAGYMAJLÁTHON A forradalom és szabadságharc hatását a nagymajláthi kertészségre nem vizsgálhatjuk elszigetelten a többi, Csanád megye területén található hasonló településtől. Ezek közös sérelme, érdeke, vágya, egyszerre kerül a felszínre a forradalmi események során, és egyszerre vet fel olyan problémákat a forradalmi kormány előtt, melyek addig is a mélyben húzódtak, és amelyek megoldása esetleg más kimenetelt adott volna a magyar szabadságharcnak is. Mint tudjuk, a jobbágyfelszabadításról szóló törvények nem intézkedtek a majorsági zsellérség, köztük a telepítvényesek sorsáról. A rég óhajtott szabadulást csak az úrbéres községek jobbágyai nyerték el. Ennek eredményeképpen Csanád megyében kb. 71 000 magyar hold szántó és 50 000 magyar hold rét mentesült az úri szolgálatok alól: a szántóknak mintegy 58, a réteknek 88, az egész birtokállománynak pedig 36%-a.

13

6 A megye lakosságának az a része, amely ,,nem élvezte a törvények jóindulatát", közvetlenül 1848 előtt a következő 22 szerződéses községben élt: Beka, Lele, Kiskirályhegyes, Töviskés, Kövegy, Pitvaros, Alberti, Ambrózfalva, Marczibányi-Dombegyháza, Székegyház vagy Nagy-Majláth, Reformát-Dombegyháza, Bánhidy-Dombegyháza, Nagy-Kovácsháza, Reformát-Kovácsháza, Tót-Kovácsháza, Kun-Ágota vagy Geőcztelep, Apáca, Dum-Iratos, Kis-Iratos, Kevermes, Bánhegyes és Földvár.

13

7 A forradalmat megelőzően valamennyinek az volt a célja, hogy rendes községgé, „örökös faluvá" alakuljon át. Már említettük a pitvarosiakat, akik példát mutattak az e cél eléréséért folytatott harcban. Mint tudjuk, ez nem sikerülhetett a kincstári érdekek miatt. A márciusi forradalom kitörésekor a kertészek legalább annyit vártak, hogy sérelmeik és igényeik valamilyen formában orvoslásra kerülnek. Első helyen remélték megoldani rendes, azaz úrbéres községgé való átalakíttatásukat. A törvények fogyatékosságának híre nagyon hamar eljutott a megyében élő kertészekhez. Az első jelentősebb reagálás éppen a nagymajláthi zsellérek részéről történt. 1848. március 31-én a következő felhívást intézték a megye kertészközségeinek elöljáróihoz: „Nemzetes Elöljáróság, Érdemes tiszti társak! Édes hazánk minden úrbéres községei több századokat haladó rabszolgaságukból, némely hazaszabadság szomjazó nagylelkű honfiak által felszabadítván: egyedül 13

6 Ember Győző: Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. Bp. 1951. 201—202. 18

7 Palugyay i. m. 45. 63