Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)

A telepítés és az első évek története (1843—1848) - A szerződés

Év Elment Betelepült Bérelt telkek száma 1844 1845 1846 1847 1848 1849 4 20 14 15 8 10 6 18 15 8 94 96 94 95 96 91 Összesen 61 58 A vizsgált hat év alatt tehát az elfoglalt bérletek 62%-a cserélt gazdát, ami rendkívül magas arány. Ha ez az ütem tovább folytatódik, akkor még 4 év elteltével minden numerus gazdát cserélt volna. A későbbiekben látni fogjuk, hogy ez nem következett be, mert felhagytak a nagy kockázattal járó dohánytermesztéssel (1848-ban megtagadták azt), másrészt Makóról, Vásárhelyről tehetősebb bérlők érkeztek, akiknek túlnyomó többsége tartósan megvetette lábát. A nagyobb arányú cserélődés majd az örökváltság idején erősödik fel újra. Az anyakönyvek vizsgálatából az is egyértelműen kiderül, hogy a dombegyházi, kovácsházi bérlethagyóknak csak egy része ment tovább, másik része helyben maradt, kiszorítva helyükről az eddigi házatlan zselléreket. A szerződés letelte előtti nagyarányú mozgás arra is utal, hogy az áttelepülők életének egyik állandó eleme éppen az ideiglenesség volt, a pillanatnyi lehetőség okos, gyors kihasználására való törekvés. A szerződés értelmében a bérlők elöljárókat választhattak: bírót, törvénybírót és esküdteket. A valóság az, hogy a kezdeti időszakban Majláthon is, a jegyzővel együtt, a kincstári tiszttartók nevezték ki az elöljáróság tagjait, a szerződés első aláíróit, írni, olvasni tudó, ügyintézésben, szervezésben jártas embereket. Az első bíró Kiss Sándor, törvénybíró Vincze Pál, megbízott jegyző Szabó Ferenc debreceni diák volt. Az első esküdtek közül Görbe János írástudó, Czudar István, Balázs János, Bóné István, Tarkó János, Vincze Mihály, Hadroszki András írástudatlan volt.

11

1 Az elöljárók feladatai közé tartozott a haszonbér egyenkénti szétosztása és beszedése mellett a közjövedelmek kezelése, az állami, községi, egyházi és a megyei adók összegyűjtése. 1852-ig az egyház és a község ügyeit együtt kezelték. Mivel a bérelt földek allodiális természetűek voltak, ezek után állami adót nem fizettek; a földadót az örökváltságig a kincstár fizette. A lakosok házuk és személyük után azonban „mind állami, mind megyei adóval megrovottak". Gyakran útépítési és egyéb közmunkakötelezettség is terhelte őket (amit rendszerint pénzben váltottak meg), más közteher alól azonban általában mentesek voltak. Állami és megyei kötelezettségük az első években évi 126 forint 40 kr. volt.

11

2 m NREI, Iratok 1836—1863.1—1/1846. 11

1 CSML Csvm. k. i. 3610/1846. 49