Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
A telepítés és az első évek története (1843—1848) - Kik jöttek, miért jöttek?
közeli családtagja Lukáts Gergely 1794-ben szerződést kötött a Csongrád megyei Ányás kertészeivel. Lukáts Miklósnak ugyanakkor kapcsolata volt a déli, torontáli kertészekkel is. Azt is tudjuk, hogy 1814-ben Újkígyóst szegediekkel telepítették be. Még közelebbi kapcsolatot teremtettek a Károlyiak, akiknek 1821-ben Dombegyházán a kastélyon kívül már álltak „...mindenféle gazdasági épületek, úgymint Tiszteknek, s Tselédeknek Lakásai, Lovaknak szarvas Marháknak és kivált Selymes Juhoknak tágas, száraz, világos és tartós rajta lévő Istállói." 6 6 Birtokaik nagyobb részt a Tisza bal partján terültek el, de Csány vidékén a jobb partra is átnyúltak. így a kertészek a Tiszától keletre vándorolva — úgy tűnik, hogy a sámsoni kertészség közvetítésével — kerestek újabb, szabadabb, kötetlenebb bérlési lehetőséget. A dombegyháziak otthoni életébe vajmi kevés bepillantásunk lehet. A korabeli összeírások szűkszavú megjegyzéseiből és későbbi feldolgozásokból csak következtethetünk néhány konkrét tényre. Vegyük sorra az 1814—1849 közötti összeírások 6 7 megjegyzéseit: Kim István: Nevét az 1814-es összeírás az első helyen említi. Befolyásos ember lehetett, mert az anyakönyvek bejegyzései szerint 1833-ig a házasságok alkalmával nagyon sokszor hívták tanúnak (vagy vőfélynek?). Ott volt az első „székhátiak" között. 1820-ban házatlan zsellérként, a többi években házas zsellérként írták össze. Bak János: 1816-ban csizmadia. 1830—34 között bizonyosan fiát Bak Sándort írták össze ugyanazon a házszámon. Nem tudjuk, hogy folytatta-e apja mesterségét. Elképzelhető, mert a mestereket mindig házatlan zsellérként tüntették fel az összeírok. Ehhez még egy bizonyíték: 1834-ben neve mellett az állt, hogy „Köblös Mihály lakossa". A nagymajláthi összeírásokban is nemegyszer találkozunk azzal, hogy a mestert valamelyik bérlő házában írják össze. Bak Sándor is ott volt a „székhátiak" között, 1844-től pedig bérlete és háza volt az új helyen. Kis János és Kis György: Nevük mellett 1830-ban ez áll: „Famuli"; 1831-ben: „Famuli" és „Ancilae" (szolgák). Nem kerültek át Majláthra. Czikora István: 1831-ben „Famuli". 1833-tól József testvérét írták össze ugyanazon a számon mint házatlan zsellér. 1844-től Majláthon István nevén 2 numerus van, de ott találjuk a házában Józsefet is (nyilván családjával együtt, mert a 2 numerust csak így bírták megművelni). Joannes Király: 1827-ben és 28-ban mint inquilinus neve mellé írták azt, hogy „Antiquus Nbilis Domini Jozephi Du®" (II. József hajdani nemese). 1829—33 között nem írták össze. 1833-ban subinquilinus. 1834—40 között nem írták össze. 1841-től mint házhellyel rendelkezőt tüntették fel. Majláthon is csak háza volt 1848-ig. Ezt követően nem tudunk róla. Jenei János: 1840-ben „templomgazda". 1827-től 43-ig házas zsellér. Majláthon csak háza volt 1844-től. 1848-ban neve mellett azt találjuk, hogy „öreg". Többször nem szerepelt az összeírásban. Testvére Jenei István 1814-től 1843-ig folyamatosan Dombegyházán élt mint házas zsellér; Majláthon neki is csak házhely jutott. 1848 után ővele sem találkozunk többször a rubrikákban. Gyenge Mihály: Neve mellett 1821-ben: „1 száraz malom". 1830-ig házas zsellérként írták össze. 1831-től ugyanazon a házszámon ifj. Gyenge Mihályt is feltüntették; Majláthra csak ő került át. Itt házhelye volt 1848-ig. Gerendi (Gerendely) Mihály: 1824-ben „nemes"; 1829-ben „Protentus nobilis", egészen 1841-ig „nemes". Majláthon csak házhelye volt 1848-ig. Nagy Péter: 1834 és 1841 között „nemes ember"-ként írták össze. 1842-től nem találkozunk nevével. 6 6 Takács Lajos i. m. 68. 101. 109. 6 7 CSML Csanád megyei adóösszeírások. Nagymajláth 685—709; Dombegyháza 200—245. 32
