Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
A telepítés és az első évek története (1843—1848) - A puszta megszállása
38 Kotsis Ferenc (sz) Xx — — 39 Bálás János Xi — — 40 Győri Pál — — X 41 Nagy Péter — — X 42 Filor János — X — 43 Boros János — X — 44 Tokai Sándor — — X X 45 Biszak Pál — — X 46 Biszak József (sz) Xx — — 47 Hajdú Ferenc (sz) X — — 48 Takáts Mihály — X — 49 Ifj. Kotsis Sámuel Xi — — 50 Borbély János — — X 51 Komlósi János — — X X 52 Komlósi István — X — 53 Fábián Istvánné — — X 54 Joó Mihály — — X 55 Hajdú János (sz) X — — 56 Gyaraki József — — X 57 D. Szabó György — X — 58 Öreg Nagy János — — X X 59 Öreg Domokos Péter — X — 60 Ifj. Domokos Péter — — X X 61 Ifj. Szamosközi János (sz) .— — X X 62 Maxinka Mihály — — X X 63 Menyhárt János (sz) X — — 64 Pável Péter (sz) — — X X Összesen: 21(32,8%) 17(26,6%) 26(40,6%) (sz) = „Székhátra" X X = Dombegyházán sem volt semmije Xi = Dombegyházán is volt ingósága Fentiekből megállapítható, hogy a dombegyháziak első hullámával (1833— 1843) érkezők kisebb változással a vagyoni differenciáltságot is átplántálták az új helyre. A teljes nincstelenek közül az 1844-et követő öt évben 5 fő jutott hozzá házhelyhez, bérlethez egy sem. Tehát ez a réteg továbbra is valamelyik házzal és bérlettel rendelkező zsellértársa telkén lakott, és vele együtt művelte a földet, vagy idővel odébbállt, hogy szerencsét próbáljon újabb és újabb helyeken. A csak házzal rendelkezők sorsa alig különbözött a teljesen nincstelen réteg sorsától. Egy nagyon lényeges eltérés azonban volt, az, hogy a családi tűzhely helyhez kötötte őket. A későbbi idők névazonosításából kitűnik, hogy ez a társaság — kevés kivétellel — helyben kereste a megélhetési lehetőséget. A dombegyháziak második hulláma következtetéseink szerint az állandó megtelepedést biztosító szerződéskötéskor érkezett, 1843-ban és 1844-ben. Ők már keveredtek a kovácsháziakkal (Református Kovácsháza) a letelepedésnél, bár kisebb csoportjaik — 4-5-9 fő — elkülöníthetők. A korai dombegyházi anyakönyvekből megállapítható, hogy ezek a családok — ti. a dombegyháziak és a kovácsháziak — gyakran házasodtak egymás közt. 5 4 így tisztán a dombegyháziakat csak 80 százalékos 5 4 Békés Megyei Levéltár (Továbbiakban: BML), Dombegyháza református anyakönyvei 1828—1895. IV. (426) 5942—5979. sz. 27
