Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)

A telepítés és az első évek története (1843—1848) - A puszta megszállása

Az adatokban jelzett tendenciák nagy hatással voltak Csanád megye zsellérnépességének alakulására. Nem véletlen az, hogy a felsorolásban szereplő három megye közül már 1827-ben is, de 1848-ban egyértelműen Csanádban volt a legmagasabb a zsellérek száma. Mint tudjuk, itt a kiterjedt, vízállásos pusztákon később kezdődött meg a telepítés. És kiket telepíthettek? Azokat, akik szabad föld után vágyódtak (leszorultak a telekről, nem jutott nekik föld a népesség szaporodása miatt) és szabadon rendelkeztek munkaerejükkel, igásállataikkal és szegényes felszereléseikkel, akik sajátos módon kapcsolódhattak be az egyre jobban kibontakozó tőkés árutermelésbe. Törekvésük legfőbb célja az alapvető termelőeszköznek, a földnek a megszerzése volt, még akkor is, ha tudatában voltak annak, hogy jogilag azt nem birtokolhatják. Csak ez lehetett az egyetlen és mindent meghatározó cél a megélhetés szempontjából is, hiszen szabad munkaerőt ebben az időben Magyarország keleti részén szervezett formában (számottevő ipari beruházás híján) csak az allodiális területeken lehetett alkalmazni. Ilyenformán a Csanád megyében újonnan létrejött telepek a XIX. század első felében levezető csatornái voltak a környező úrbéres községek, mezővárosok zsellérnépességének, kisebb mértékben pedig a túlnépesedett, hasonló jogállású szerződéses községeknek. A példák sorát hozhatnánk a mezővárosok folyamatos népességkibocsátásairól (Békéscsaba, Makó, Vásárhely), de még szemléletesebb Tótkomlós esete, amely az 1800-as évek elején több hullámban ad népességet Nagylaknak, majd onnan a földhöz nem jutottak 1816-ban megalapítják Pitvarost.

4

0 1844-ben ugyancsak Tótkomlósról telepített egy népes rajt a kincstár Pitvaros szomszédságába. Ezzel megvetette Csanádalberti alapját. ICis-Csabához hasonlóan ennek is van nyoma a névadásban: Albertit sokáig Kis-Komlósnak nevezték a szájhagyományban, kifejezve ezzel azt, hogy honnan érkezett a legnépesebb raj. Tudjuk, hogy a letelepülő 114 család közül 66 közvetlenül Komlósról, 34 Pitvarosról származott, a többi Makóról, Vásárhelyről, Nagylakról gyülekezett. A hivatalos névhasználatban előfordult, hogy Kis-Pitvarosnak is nevezték azért, mert területét Pitvaros határából mérték ki. Hasonló ok miatt Ambrózfalvát is illették ezzel a névvel.

4

1 Rajos településként alakult Nagymajláth is azzal a különbséggel, hogy itt nem úrbéres község adta a legnagyobb rajt, hanem egy másik szerződéses község, az 1814-ben települt NyékyDombegyháza. A puszta megszállása Az új település létrejöttéről, annak évéről többnyire csak későbbi forrásokból értesülhetünk. Ezek néhány apróbb tévedéstől sem mentesek: 1 „Majláth, adóközség; telepíttetett a cs. kir. kincstár által a Székegyházi pusztára 1844-ik esztendőben olly feltétel mellett: hogy a települtek minden évben kötelesek 500 hold földet dohánnyal beültetni, s ezen 500 holdba termett dohánynak fele részét a cs. kir. kincstárnak átadni, a telepítéskor történt szerződés alkalmával a kir. kincstár fenntartotta magának a termés másik fele része megvételéhezi elsőségi jogot."

4

2 2 „...a mostani község mindőn 1843. évben a Magas Kincstár által telepíttetett Nagy Majláth nevet kapott, mely onnan ered, hogy ezen község telepítését Gróf 4

0 Bernula Mihály: Pitvaros rövid története 1816—1969. Pitvaros, 1970. 7 4

1 Bernula Mihály—Tamasi Mihály: Csanádalberti a szocialista mezőgazdaság útján. Csanádalbcrti, 1968.7. 4

2 Ifj. Palugyay Imre: Magyarország legújabb leírása. Békés-Csanád, Csongrád és Hont vármegyék leírása. Pest, 1855. 348. 21