Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)

A telepítés és az első évek története (1843—1848) - A teiepítvényes falvak létrejötte Csanád megyében

szonylagos nyugalmat azonban a legtöbb esetben súlyosabb terheket feltüntető szerződések aláírásával kellett megfizetni. Jogilag ezek a kertésztelepek nem voltak rendes községek az állam és a megye előtt. Esetükben mindent a fennálló szerződések szabályoztak, még önálló pecsétjük sem volt, arra is szerződést kötöttek. Nem véletlen minden ilyen helység azon törekvése, hogy rendes községgé alakuljon. Szép példája ennek Pitvaros fél évszázados küzdelme úrbéres községgé alakításáért.

2

9 A községesítést a megyei vezetés is szerette volna, hiszen ebben az esetben növelhette volna adóbevételeit, de itt ütköztek az érdekek, mert ha a kincstár „jobbággyá teszi" zselléreit, akkor abban az esetben nem húzhatott volna olyan nagy jövedelmet tőlük, nem emelhette volna — a főbérlőkkel együtt — az amúgyis egyoldalú szerződések kötelezettségeit tetszés szerint. A megyéhez való viszony alapvetően 1848 után változott. A határozott időre kötött szerződések (6 évre, 8 évre, 12 évre, 15 évre; a 40-es évek kincstári települései 15 évre kötöttek szerződést, de gyakran előfordult az is, hogy évenként újították meg azokat) eleve magukban hordoztak egy bizonytalansági tényezőt, azt, hogy mi lesz a szerződés lejárta után, maradhatnak-e továbbra is helyben, vagy szélnek eresztik őket. Ez a kiszolgáltatott helyzet a kincstárnak és a főbérlőknek lehetőséget adott arra, hogy a vállalt terhekre újabbakat rakjanak, vagy a nem teljesítőket elkergessék, így a telepek lakói állandó rettegésben éltek amiatt, hogy házaikat, illetve viskóikat, istállóikat, a dohányszárító hodályt, az imahelyet le kell rombolniok, az árkokat és a kutakat be kell temetniük, és nemegyszer télvíz idején kell új helyet keresniök. Az elűzéssel való fenyegetésre, illetve az elkergetésre akkor került sor, ha a bérlő közösség nem teljesítette a szerződés feltételeit (rossz termés, természeti kár stb.), illetve ha a kincstár vagy a főbérlő más rendeltetést szánt a területnek. Erre egyik példa a bánkútiak esete, akiket a kincstári beavatkozáskor erőszakkal eltávolítottak lakhelyükről, házaikat pedig lerombolták.

3

0 Kövér-Kovácsháza lakói meg azért oszlottak szét, mert nem teljesítették a főbérlő, Kövér János szerződésben foglalt követeléseit.

31 A telepesek többsége a házas és házatlan zsellérekből, a szolgák kategóriáiból került ki. A föld és fedél nélküli nincstelenek azonos érdekeik folytán csoportokba verődve, a megyei határokra való tekintet nélkül kerestek maguknak letelepedési helyet. Vezetőik tudakolták meg, hogy hol van a kincstári földeken bérlési lehetőség, melyik árendátor keres subárendátorokat. Kovácsháza esetében maga a főbérlő kereste meg a kertészeket.

3

2 A kincstár általában hirdetés útján toborozta telepeseit. Ilyenkor az egy helységből gyülekező csoportok vezetői megkeresték a pécskai igazgatóságot, és társaik nevében is egyezkedtek, majd aláírták a szerződéseket. így kötöttek szerződést az alberti, ambrózi, nagymajláthi zsellérek.

3

3 A zsellértársadalom a földművesek igen népes rétegét képviselte vidékünkön. Számuk különösen a XIX. század első felében növekedett az urbárium hatásaként, de szorosan összefüggött a konjunkturális viszonyokkal és azzal a törekvéssel, amely a föld szabad birtoklásáért folyt, nem utolsósorban pedig a népszaporulattal. Ez utóbbi jelentőségére az újabb kutatások különösen felhívják a figyelmet, abból a szempontból is, hogy a demográfiai változások a modern gazdasági fejlődés (itt konkrétan a kibontakozó kapitalista fejlődés) előfeltételeit jeíentették; olyan előfeltételt, 2

9 Oltvaii.m. 19—65. 3

0 Miklya i. m. 37. 3

1 CSMLCsvm.k.i. 1836/1843. 3

2 Oltvai i. m. 26—27. 3

3 Takács i. m. 105. Bernula Mihály: Ambrózfalva gazdasági és politikai fejlődése 1844—1969. Ambrózfalva, 1969.6. 19