Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)

Előtörténet

zonnyal az Ajtony nemzetséghez kapcsolódott legerősebb szálakkal. Közigazgatásilag a csanádi püspökség fennhatósága alá tartoztak.

7 A Száraz-ér mentén elhelyezkedő középkori települések között találjuk Székegyházát. Romjai a mai falutól északnyugatra, kb. egy kilométerre, a Teleknek nevezett részen, a Királyhegyesi ér (a források jelölik Érnek, Nagyérnek is) bal partján találhatók. A jelenleg ismert, róla szóló első írásos feljegyzés 1450-ből származik, amelyből arról szerezhetünk tudomást, hogy a falut több kisnemes család, köztük a Székegyházi, a Nagy és a Bacsó családok birtokolták.

8 A település nyilván korábbi eredetű, erre utal elnevezése is, -egyháza összetételű helynév.

9 Ezt támasztja alá elhelyezkedése is, mert az Érparton települt, olyan helyen (élővíz, ősfolyó partja), ahol az állattartó magyarok téli szállásai lehettek. Székegyháza lakóira, belső életére, a társadalmi tagozódásra az adóösszeírásokból, tizedjegyzékekből tudunk következtetni. Az 1450-ben említett kisnemesi családok a Mátyás király halálát és a Dózsa-féle parasztháborút követő súlyos belső harcokkal és külső megpróbáltatásokkal terhes időkben tönkrementek. A Bacsók valószínűleg elköltöztek, nevüket nem találjuk a dokumentumokban; Nagy Andrást és Ferencet, valamint Székegyházi Gergelyt és Jánost pedig már az 1563-as tizedjegyzékben szereplő 23 jobbágy között írják össze.

1

0 A zavaros XVI. században a falu birtokosainak személye gyakran változott. A meg-megújuló török támadások miatt a birtokosok biztosabb vidékre húzódtak, nem remélvén jövedelmet a töröknek és Gyula várának adózó lakosoktól.

1

1 Gyula eleste után (1566) elvileg Egerből irányította a királyi közigazgatás a déli megyék életét, a főispánok is az ez idő szerinti egri főispánok voltak, sőt Székegyháza birtokosai is ők voltak.

1

2 A falu pusztulása a tizenöt éves háború (1591—1606) idején következett be, egészen pontosan a Tiszántúlra nehezedő vészterhes 1596—1598-as időszak változtatja pusztává a Telek területét. 1596-ban a Szegedre bekvártélyozott tatár lovasok a temesvári bég parancsára olyan pusztítást végeztek a környéken, amelyet már ezek a települések nem hevertek ki.

1

3 Székegyháza lakói állítólag Nagylakra és Makóra menekültek.

1

4 A mezővárosok kivételével a törökök Csanád megyében az összes falut elpusztították. Egy XVIL század eleji török adóösszeírás szerint csupán 4 község érte meg egyharmadára zsugorodva az új évszázadot.

1

5 A termelőerők döntő többsége megsemmisült, kezdetét vette a pusztásodás folyamata. A megye mint közigazgatási egység, még a XVII. század végéig fennmaradt, halálos csapást az 1686-os török-tatár támadás mért rá, amikor a még fennálló mezővárosokat is elpusztították.

1

6 7 Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Forráskiadványok a Békés megyei Levéltárból. Békéscsaba, 1981. 12—15. 8 Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig. II. kötet. Bp. 1897. 546. 9 Győrffy: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza ... i. m. 497. 1

0 Borovszky i. m. 546. 1

1 Virágh Ferenc: Török hódoltság Gyula térségében. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat. Békéscsaba, 1960. 17. Borovszky: Csanád vármegye ... i. m. 546. 1

2 Virágh i. m. 11. Borovszky i. m. 546. 1

3 Karácsonyi János: Békés vármegye története. II. Gyula, 1896. 327. Virágh Ferenc: Török hódoltság. 10. 70. 1

4 Magyar városok monográfiája VI. Szerk. Dr. Barna János. Makó és Csanád-Torontál vármegyei községek. Bp. 1929. 361. 1

5 Kovacsics József (szerk.): Magyarország történeti demográfiája. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp. 1963. 133. 1

6 Bohdaneezky Edvin: Csanád vármegye nemzetiségi és gazdasági viszonyai a XVHI. században. Csanádvármegyei Könyvtár 36. Makó, 1940. 11. 10