Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Változások a telepítvény életében az örökváltsági szerződés létrejöttéig (1848—1878) - Szociális körülmények, egészségügy
Az általunk vizsgált időszakban tehát a szervezett egészségügyi ellátásnak nyoma sem volt a községben. A gyógyítás és a megelőzés a népi gyógyítás, illetve kiruzslás szintjén állt. Az „orvosok" rendszerint az idősek voltak, akik jól ismerték a gyógyfüveket és a gyógymódokat. Két területen alkalmaztak kiterjedt gyógyítást: az embernél és az állatnál. Mindkét esetben néhány babonás szokás is vegyült a baj elhárítási módjába. A majláthiak azonban sohasem vallották magukénak a babonát, mindig azt hangoztatták, hogy ezt a szomszédos szlovákok „ragasztották rá" az itteni hiszékenyekre. 24 2 A megtelepedéstől az örökváltságig terjedő időszak pusztító betegségeinek igazi oka — mint minden korban — a szociális, gazdasági, társadalmi körülményekben és nem kis mértékben az általános és az egészségügyi kulturálatlanságban gyökerezett. A döntő ok a szociális-gazdasági-társadalmi tényezőkben keresendő; itt is a konjunktúrára alapozott gazdaságban. Az adott időszakban a mindennapi életben is minden ennek volt alárendelve. Legtipikusabb példa erre az egészségügy területéről a rendkívül magas gyermekhalandóság és az időnként fellángoló, de folyamatosan pusztító, fertőző és járványos megbetegedések. Igaz, hogy az 1850-es, 60-as évek konjunkturális lehetőségeinek idején a szociális körülményekben átmeneti javulások végbementek, de alapvetően nem befolyásolták a kialakult egészségügyi viszonyokat. Egyik ilyen változás a lakások és a szobák számának gyarapodása. A magán- és középületek számának alakulása 1870-ben 243 Számuk Szoba Konyha Kamra Istálló Akol Magánépület 129 174 109 62 90 81 Középület 6 17 6 6 7 1 Összesen 135 191 115 68 97 82 131 669 fő A kétszobás lakások száma 44-re emelkedett erre az időre. így mind az egy lakosra jutó légköbméter, mind a pihenésre szolgáló terület növekedett. A jószágösszeírások és az épületösszeírások összevetéséből egyértelműen kiderül, hogy zömmel a tehetősebb bérlők rendelkeztek kétszobás lakással. A második szoba bővítmény a konyha folytatásában, vagy kamrából történt átalakítás. Ez utóbbira azért gondolhatunk, mert a 44 kétszobás lakás közül 20-hoz 1870-ben nem tartozott kamra. Ezeknél — és még 47 esetben — a tárolótér szerepét a kashombár biztosította. Nyilván a második szoba kialakítása az istállók építésével egyidőben történt. A jószágok szállása közvetlenül a második szoba vagy — ahol nem volt — a konyha után következett az épület hosszában. Azzal, hogy az állatok az istállózó tartás következtében közvetlenül a szoba és a konyha folytatásában voltak elhelyezve, újabb higiénés probléma keletkezett: mintegy 200—250 m 2-en összesűrítve érintkezett nap mint nap egymással a pihenőtér, az étkezőhely, a tárolótér, az istálló, a víznyerő hely (az ásott kút), az esővíz és a hulladék ill. trágya tárolótér. Ehhez járult még az a változatlan tényező, hogy a nyugati szél állandóan a falura hordta az Ér környékén elhelyezkedő 800 hold mocsaras, vízállásos rész baktérium- és vírustenyészetét. így tehát az első 24 2 Részletesebben lásd szerzőnek 1965-ben írt kéziratos dolgozatát: Adalékok Nagyér történetéhez és néprajzához. 140—150. lakájra Lakosok szolgál szam a 126 646 fő 5 23 fő 104.
