Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Változások a telepítvény életében az örökváltsági szerződés létrejöttéig (1848—1878) - Szociális körülmények, egészségügy
Élelem tárolására készített kashombár lekedni, A konyhából két ajtó nyílt: egyik a szobába, a másik közvetlenül az udvarra. A szobán egy, az utcára néző kisablak biztosított némi világosságot a belső térnek. Az épület hosszában, a konyha után közvetlenül már az istálló következett, amely későbbi toldalék volt. Ennek egy részét az 1950-es években kamrának alakították át. A tulajdonos állítása szerint, aki az 1960-as évek elején még lakta az épületet, az élelmiszer tárolására korábban a lakóépülettel szemben álló, tapasztott kashombárt használta. Ezt a vékony faágakból fonott ún. rőzsefalból építették, amelynek két oldalát sárral betapasztották, ami a középen maradt légréteg miatt jól szigetelt, és nyáron például kellemesen hűvös levegőt tartott belülről. Ahol nagyobb méretű „hombárt" építettek, ott a gabonát is ebben tartották. A gabona tárolására egyébként az első évtizedekben főleg a tapasztott és belülről kiégetett „verőm" szolgált. 23 5 A kertészek — mint tudjuk — azonos területű telket és azonos mennyiségű kölcsönt (200 Ft) kaptak ház- és pajtaépítésre, így nem valószínű, hogy házaik formája, nagysága között lényeges különbségek lettek volna. A Gera-féle ház így magán viseli azokat a tipikus vonásokat, amelyek a többi kertész otthonát is jellemezték. A megállapítást alátámasztja még az a tény is, hogy a legtöbb épületet ugyanazok az emberek — a Barabás testvérek, illetve a Barabás család — építették, előre meghatározott, megközelítőleg azonos összegért. így tehát az első időszakban a szoba-konyhás kertész lakásokban csak nagyon szűkösen fért el a népesség. 23 5 Néhai Kurai István közlése. 100.
