Körmendi János: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843–1878. A Makói Múzeum Füzetei 62. (Makó, 1980)
Változások a telepítvény életében az örökváltsági szerződés létrejöttéig (1848—1878) - Szociális körülmények, egészségügy
lalos megtelepedést követően is több család élt még ilyen körülmények között. Megerősíti állításunkat egyrészt a szájhagyomány, másrészt az analóg esetek, ugyanakkor logikailag is következtethetünk erre a tényre. A helyi levéltári forrásokból (elsősorban a malom iratanyagából) az derül ki, hogy az építkezések 1843-at követően még több éven át folytak. Átmenetiségről tehát továbbra is beszélhetünk. A bérlet nélküli „segédhad" pedig szinte mindig átmeneti szálláson lakott, rendszerint valamelyik bérlő portáján kezdetleges épületben, putriban, illetve udvari kisházban, vagy — ahol volt — a kamrában. Az udvari kisház általánosan elterjedt volt a faluban, nyomai egyik-másik portán még ma is megtalálhatók. A szájhagyomány szerint a Telekföld szomszédságában a megtelepedést követően még hosszú ideig megvoltak a veremlakások. Ezek viszont csak a bérlet nélküli zsellérekéi lehettek, mert a bérlettel rendelkezők kölcsönt kaptak házépítésre. A szomszédos Tótkomlóson is tudunk putritelepről, éppen a település délkeleti részén, a középkori falu tőszomszédságában. Ezek az ún. ,,aklok" a „szegényebb sorsúak lakásául szolgáltak, és onnan vették nevüket, hogy kerítésük többnyire holmi dudvából állott." 231 A községi elöljáróság 1854-ben romboltatta le őket. És hogy fontos szerepük volt a komlósi nincstelenek lakásviszonyainak megoldásában, azt az is bizonyítja, hogy sorszámuk is volt. Az analóg esetek másik része a bérlők telkén kialakított átmeneti szállásokra vonatkozik. A nagykamarásiak összeírása 1844-ben — 3 évvel a megtelepülés után — még számos putri építményről számolt be, ezek közül néhány a bérlők numerusán volt. Ugyancsak ebből az összeírásból derül ki, hogy a 186 numerusból 120 numeruson két ház áll. 23 2 Az udvari kisépületekre, mint fontos zsellérszállásokra, újabban Herczegh Mihály hívta fel a figyelmet. 23 3 A helyileg kialakult fejlődési tendenciák kiszűréséhez az összeírások adatait vettük alapul: A házak és a családok számának alakulása, ezek viszonya az összlakosság és a bérlőkszámához 1850—1870 között 23 4 1850 1857 1870 Házak száma 105 db 109 db 131 db Családok száma 153 147 135 Összlakosság száma 668 fő 756 fő 669 fő Bérlők száma 97 fő 79 fő 70 fő A házak számának gyarapodása, egyértelműen bizonyítja a folyamatos építkezést. A családok számának csökkenéséből viszont arra következtethetünk, hogy egyre több földnélküli zsellér jutott rendes lakáshoz az idők folyamán. Az anyakönyvek tanúsága szerint ezeknek a házas zselléreknek a zöme a megtelepedést követően hosszabb-rövidebb ideig bérlettel rendelkezett. Tehát a házas zsellérek rétege folyamatosan alakult ki: 1870-ben 27 ilyen család élt a faluban. Az 1870-es adatok mélyebb elemzéséből kiderül, hogy az összeíró az udvari kisházakat is lakóépületnek tüntette fel, összesen 24 esetben. Az összeíró ív szerint, valamennyi csak szobából állt. A 24 kisház közül 11 a házas zsellérek telkén, 13 pedig a bérlők telkén állt, 23 1 Gajdács i.m. 106. 23 2 Takácsi.m. 107. 23 3 Herczeg Mihály i. m. 87. 23 4 CSML Nagymajláth 1850., 1857., 1870. évi összeírásai 98.
