Markos Gyöngyi: Bábaság Makón. A Makói Múzeum Füzetei 61. (Makó, 1988)

megszabadulást. Az 1786-os intézkedés a helység elöljáróinak és a szülőknek kötelességévé tette az így született csecsemő védelmét. „Igyekezzenek minden módon, hogy a szülés után a csecsemő semmi veszedelembe ne essen." Erre vonatkozóan a helytartótanács már 1769-ben adott ki egy rendeletet. A házasságon kívül teherbe esett nok továbbra is inkább választották a magzat vagy az újszülött megölését, mint a kegyetlen nyilvános megszégyenítést. Ennek a mértékére a helytartótanácsi tilalomból következtethetünk: „Átallyában tiltani méltóztatik Eöfelsége, hogy ezután az afféle megesett személyek külső piaczokon ne vesszőztessenek, sem egyéb nyilvánvaló gyalázatos büntetésekkel ne illettessenek..."

4

7 A másik helytartótanácsi rendelet értelmében az anya méhében levő gyermek a megfelelő időben és szakképzett ember közreműködésével megmenthető, ezért „mihelyst elegendő és nyomós jelek fognak tapasztaltatni, hogy az terhes személy, szülése előtt meg fog halni... a legközelebb levő Vármegye Orvosát, vagy Borbélyát vagy más egyéb Bábaságban tudós személyt" köteles a bába hívni, „a ki az annya méhében veszedelemben levő gyermeknek segedelmére légyen, aztat a haláltul meg-mentse."

48 Ha a gyermek születésekor életképtelen, akkor a bába az 173l-es utasításnak megfelelően köteles megkeresztelni. Nem szabad viszont zsidó gyermeket keresztény bábának keresztelni, ha a szülő nem egyezik bele. Ennek megelőzésére „a zsidó bábáknak száma, mellyek a bába mesterségben oktatást vesznek, meg öreg bíttessék."

49 Ezt a rendeletet — több máshoz hasonlóan — nem tartották be, mert 1829-ben a Körrendeletek jegyzőkönyve tanúsítása szerint meg kellett ismételni.

5

0 A reformkortól a 60-as évek végéig A reformkorban mind létszámban, mind szemléletben jelentős változások következtek be a vármegye és a város területén is. Ugrásszerűen nőtt az orvosok száma. Onossy János 1830-ban bekövetkezett halála után Hofman Károly lett a megyei főorvos 1834-ig. Utána Meskó Jánost nevezte ki a főispán, aki 1884-ben vonult nyugdíjba. A 30-as években sebészmesterek Makón és Battonyán voltak. Különösen fontos volt az orvosok szerepe az 183l-es kolerajárvány idején. Vármegyei alkalmazáson kívül dolgozott Urbanits Mihály. 1831-ben települt le Makón Einstein Ignác izraelita seborvos és baromorvos, 1835-ben Abelesz József orvos. Meskó János megyei főorvos ténykedése során, az 1835-ös és 1844-es javaslata után a 60-as években megépült a megyei kórház. Gyógyszertár az 1780-as alapítású után 1843-ban gyarapodik kettőre.

5

1 A szemtanú hitelességével mutatja be a reformkori Makót Szirbik Miklós. Az egészségügy szerepéről így ír: „A köznép, ha baja esik magát vagy a természetre bízza, vagy valami kuruzslókhoz, kenőfenőkhöz folyamodik." Az egészségügyi személyzetről a következőket tudhatjuk meg: „Orvos Doktor van 1, Seborvos 5, kik közül 3 izraelita. Tsak ez is mutatja, hogy itt az Orvos az Uraságokon kívül leginkább tsak a Sidóknak kell; ... Diplomás Bába van: Keresztyén 3, Sidó 2, paraszt s tapasztalásból tanult 10."

5

2 A korabeli lakosság felekezeti megoszlását Palugyay Imre adatai alapján 4

7 Uo. 1786. 474. 1. 4

8 Uo. 1787. 70. 1. 4

9 Uo. 1787. 280. 1. ill. Magyary—Kossá Gyula 1940. IV. 209. 5

0 MVL Körr. Jkv. 1829. szept. 8/11. 5

1 CsML Csanád megye tiszti főorvosának iratai (továbbiakban mtfi) Oltvai Ferenc szives közlése 5

2 Szirbik Miklós 1979. 35. 16