Markos Gyöngyi: Bábaság Makón. A Makói Múzeum Füzetei 61. (Makó, 1988)

Bábák Makón a megyei közigazgatási rendszerben A legkorábbi adatok Makó egészségügyi helyzete nem választható el sajátos történelmi fejlődésétől, vármegyei székhely voltától. Bálint Nagy István szerint „a közegészségügy a közigazgatásnak a múltban igen mostoha gyereke volt, pedig a nemzet jövőjének biztosítéka a testben és lélekben egészséges utód, ki a fenyegető veszedelmeken csak úgy eshet át bizakodó, alkotó lélekkel, ha testi ereje, egészsége erre képessé teszik."

2

8 Nagy szerepe volt ebben a bábáknak, akikre az adatok többségét a makói és a Csongrád megyei Levéltárban,

2

9 valamint a már említett országos összesítésekben találtam. Ezek alapján ha nem is teljesen folyamatos kép tárul elénk, de kirajzolódnak a fejlődés szempontjából legfontosabb időpontok, s az adott korszak legégetőbb problémái. A le/éltárakban elsősorban a hivatásos, azaz a vármegye vagy a város által fizetett alkalmazottak kimutatásával, a rájuk vonatkozó iratokkal lehet találkozni. Az első adatunk 1749-ből való. A megye egészségügyi helyzetéről szóló jelentésben olvashatjuk, hogy „bába minden községben van, de azok is nyomorognak, mert a megye nem képss az ad5fizetők kicsi száma miatt róluk gondoskodni." A század közepének egészségügyi helyzetét illetve annak elhanyagolt voltát tükrözi a jelentés további része: „és egyébként orvos és gyógyszertár az egész megyében nincs. Csak egy református vallású borbély van Makón."

3

0 Gyógyszertár 1763-ban, orvos 1766-ban van először. Kezdetben az orvos nem tartozott a városi alkalmazottak közé, de a tanács szívesen fogadta letelepedésüket, állandó támogatást is nyújtott nekik.

3

1 A XVIII. századi helyzetre jellemző, hogy orvostudomány helyett elsősorban a baj terjedésének megakadályozására törekedtek s legnagyobb számmal kuruzsoltak.

3

2 Makón is éreztette hatását az 1770-es általános egészségügyi törvény. Hajdú Lajos II. József korát tanulmányozó könyvében részletesen foglalkozik a járási igazgatási szervezet létszámával, anyagi helyzetével. Megállapítja, hogy elvileg minden járásban működnie kell egy seborvosnak és egy bábának. Az egészségügyi teendők ellátásán kívül feladatuk volt a bűncselekmények körülményeinek felderítésében, látleletek felvételében. A bábának feladata volt csecsemőgyilkosság esetében a nő vizsgálása. „Annak ellenére, hogy már Mária Terézia évtizedeken át szorgalmazta a járási egészségügyi személyzet kiépítését, 1 780-ban 3 megyében még egyetlen hatósági seborvos sem működött, 17 megyében pedig nem alkalmazott a nemesi közösség egyetlen szülésznőt sem." Ezek közé a megyék közé sorolja Csanád megyét is.

3

3 A járási tisztviselők és alkalmazottak állományának kimutatása szerint 1780-ban Csanád megyében (1620 km

2, 2600 lélekszámmal, 23 településsel) 2 felcser és 1 szülésznő volt. Ezt a táblás kimutatást Hajdú Lajos nem tartja megbízhatónak, mert szerinte néhol a rendszeresített létszámot, nem pedig a tényleges helyzetet tüntetik fel.

3

4 Területünkön 2

8 Bálint Nagy István 1928. 5. 2

0 Ezúton mondok köszönetet Vígh Zoltánnak, a makói levéltár igazgatójának és Gilitze János makói levéltárosnak a munkámhoz nyújtott segítségért, valamint Oltvai Ferenc ny, megyei levéltárigazgatónak a témában nyújtott tájékoztatásért és az adatok önzetlen átadásáért. 3

0 Csongrád Megyei Levéltár (továbbiakban CsML) Csanád vármegye közgyűlési jegyzőkönyve, 1749. május 20. 500. 1. 3

1 Eperjesy Kálmán 1984. 25. 3

1 Bohdaneczky Edvin 1940. 32. 3

3 Hajdú Lajos 1982. 35. 3

4 Uő. 35., 497. 13