Domokos László – Fejér Gábor – Halmágyi Pál szerk.: Emléklapok Tóth Ferencnek. A Makói Múzeum Füzetei 60. (Makó, 1994)
Blazovich László: Gondolatok Makó és Hódmezővásárhely középkori alaprajzáról
piackörzete is kialakult, ám több apróbb településből tömörült egybe. A korábban már az adott helyen egymáshoz közel fekvő aprófalvakban lejátszódó népesség koncentráció bizonyára elősegítette a mezővárosi fejlődés kibontakozását. E mezővárosokban újkori történetükig mindvégig megmaradt jellegzetes vonásként, hogy a középkori előzmények rányomták bélyegüket a települések alaprajzára. A Délkelet-Alföldön a városok és mezővárosok fejlődésének egyik jellemzője volt, hogy az egy piacutcás helyből több utcás település lett, amit Arad és Kubinyi András által is említett Szer mezőváros példája mutat, ám jellemző volt az aprófalvak tömörülésének, összeolvadásának útja is, amely Szeged, Hódmezővásárhely és Makó esetében játszódott le. A középkori települések alaprajzának fontos kérdése a házak elrendeződése. Vajon utcánként kétoldalt sorban, egymással szemben helyezkednek-e el a házak, vagy pedig tömbökben, mint a bokor településeken, és az utcák csak körbe vették azokat. A fentieknek különös jelentősége van az alföldi mezővárosok esetében, amint Kulcsár Péter az 1522-es szegedi tizedjegyzék elemzése során megállapította. 3 A szerző, amikor a tizedjegyzék alapján Szeged XVI. század eleji utcáinak rajzát szeretné rekonstruálni, arra a következtetésre jut, hogy Szegeden nem a hagyományos utcák rendje határozza meg a város alaprajzát, hanem a főutak mellett tömbszerúen, városnegyedenként helyezkedtek el a házak. Bár forrásaink alapján nehezen igazolható, hogy ezen elrendeződés Makó és Hódmezővásárhely területére igaz, mégis azt kell mondanunk, hogy az állítás feltételezhető. Az egyes települések, amelyek a vízivilágból kiemelkedő hátságokon álltak, inkább az illető hátság alakjához igazodtak, mint szabályos utcavonalakhoz. Jellemző viszont az, hogy e településeket egy utca fúzte fel egymás után ugyanúgy, miként Szeged három települését: Alszegedet, a Palánkot és Felszegedet Bertrandon de la Brocquiere szerint egy nagy utca kötötte össze. Hasonló szerepet töltött be Hódmezővásárhelyen a Szent Mihály utcája, Makón pedig a Hód utca. Ezen „főút" mellett álltak az egyes települések, amelyeknek lehettek kisebb utcái, sikátorszerű lehetett a jellemzőjük, mint az utcarend szigorú követése. Az állattartó gazdálkodás szükségleteiből és a belsőtelkek rendszertelen osztódásából is ez az elrendeződés következik inkább. Fejtegetéseink alapján tehát megállapítható, hogy a középkori alföldi mezővárosoknak volt egy olyan fajtája, amely több kisebb település összenövéséből keletkezett, amely kis falvakat egy nagy utca kapcsolta egymáshoz. A korábban különálló falvaknak is lehetett egy-egy utcája, azonban a házak elhelyezkedésére nem az utcakénti rend, hanem a tömbszerú, bokorszerú elhelyezkedés volt a jellemző. Az itt megrajzolt kép sok eleme még a hódoltság után is spontán módon újratelepült mezővárosok arculatát is jellemezte, és az a XIX. század második felében szúnt meg. Az összefüggések, hasonlóságok kutatását azonban jelen dolgozat nem tekintette céljának. 7
