Domokos László – Fejér Gábor – Halmágyi Pál szerk.: Emléklapok Tóth Ferencnek. A Makói Múzeum Füzetei 60. (Makó, 1994)

Juhász Antal: Építőmesterek és paraszt specialisták a szegedi tájon

őket. A tanyaiak a barkácsolót mestör úrnak szólították: ,Mestör volt az, csak nem volt kiváltva az iparja." Ennek alapján a megismert barkácsolók önérzetes emberek, büszkék szakértelmükre, a házépítést, nádazást, kemencekészítést, szakmájuknak tartják. Rendszerint szegényparaszt, törpebirtokos vagy törpebérlő fiából lett barkácsoló, de tudok rá példát, hogy 18 holdas homoki parasztember fia csapott fel kontár házépítőnek. Apja haragudott is érte. Századunkban a falusi, tanyai barkácsolónak a gazdasági válság okozta építési dekonjuktúra idején is volt munkája: új kemencét, rakott tűzhelyet készíteni, avult nádtetőt javítani, megroskadt falat alátéglázni, ólat építeni akkor is kellett. Faluhelyen tanyás határrészeken annyi barkácsoló működött, ahánynak az adott közösség munkát, megélhetést tudott nyújtani. Az építtetővel legtöbbször átajjában egyeztek, vagyis kerekbérben állapodtak meg. A század elején előfordult, hogy a barkácsolót terménnyel elégítették ki. A kemencét régen egy mázsa, utóbb két mázsa búzáért, vagy a pénzbeli értékéért készítették, ami arra vall, hogy a jó kemincecsináló anyagi megbecsülése az utóbbi időben emelkedett. Tapasztónak földnélküli, vagy kis veteményfölddel, bérfölddel bíró szegényemberek mentek el, akik valamely kőműves, barkácsoló, vagy apjuk mellett elsajátították a sármunka fogásait, de nem iparkodtak sem mesterré válni, sem házépítést vállalni — mint a barkácsolók. A fenti munkákat végző, képesítés és iparjogosítvány nélküli embereket paraszt specialistának nevezi az újabb szakirodalom. Rendszerint volt saját házuk, ha zsellérház is, szorgalmas munkával némelyek egy-két örökföldet szereztek, vagy bérföldet műveltek. Télen a gazdának szerszámokat javítottak, a tápaiak a gyékénymunkában segítkeztek. 39