Domokos László – Fejér Gábor – Halmágyi Pál szerk.: Emléklapok Tóth Ferencnek. A Makói Múzeum Füzetei 60. (Makó, 1994)
Győrffy Sándor: Naplójegyzetek Erdei Ferencről
Győrffy Sándor NAPLÓJEGYZETEK ERDEI FERENCRŐL 1942. október 14. — Eötvös Collegium Nagy élményem volt pár napja a Győrffy Kollégiumban Erdei Ferenc előadása: A parasztság Európában és Magyarországon. Nagyszabású tablót rajzolt az elmúlt századokról, tudományos elemzést adott a mai helyzetről és felvázolta a jövőt. Azokat a tudományosan előrelátható változásokat, amelyek a háború után jellemezni fogják a magyar parasztág társadalmi állapotát. Erdei Ferenc, mint öntudatos makói parasztivadék, érdekesen vázolta fel az európai parasztság szerepét a középkorban. Belőle sarjadtak a városok, ők adták az élelmiszert, ami a városok piacaira került, az az építőmunkás-réteget, amelyik felépítette Európa városait, azt az emberanyagot, akikből eztán városi iparosok, céhlegények, ipari munkások lettek. Érdekesen elemezte személyes úti tapasztalatai alapján is — hisz bejárta Nyugat-Európát — a különbséget az ipari-kapitalista fejlődés terén. Tőlünk nyugatra, a gyökeres demokratikus forradalmak következtében, a feudális jellegű válaszfalak leomlottak. A parasztság a nagybirtokrendszer teljes megszüntetése következtében valóban felszabadult, egyenjogú társadalmi osztály lett. Szövetkezetekbe tömörülése gazdaságilag is megerősítette, különösen Dániában és Hollandiában. A jövő útja nálunk is, és egész Kelet-Európában: a földreform, a nagybirtokrendszer felszámolása, a parasztság „polgárosodása", majd a szövetkezetek létrehozása útján felemelkedése és urbanizálódása. Például említette a makói Hagymás Szövetkezet tapasztalait. Ha a közös munka eredményeit a közösség tagjai saját tapasztalatuk alapján érzik, akkor belátják a szövetkezés előnyeit. A jövő tehát a termelési szövetkezeteké. Addig azonban még hosszú az út. A legfontosabb: feltérképezni a mai falu valóságos helyzetét, a parasztság differenciálódását, rétegeit: nagygazdák, kisgazdák, törpebirtokosok, napszámosok, aratómunkások, gazdasági cselédek kialakulását. Szókratész törvénye ide is érvényes: gnóthi szeauton — ismerd meg önmagad! Csak ha pontosan ismerjük nemzetközi és hazai körülményeinket, lehetőségeinket — csak akkor léphetünk a cselekvés mezejére. Akkor viszont igyekeznünk kell minél több embert meggyózni, a földreform, majd a szövetkezeti fejlődés szolgálatába állítani. Az eszmékkel, az „izmusokkal", a politikai jelszavakkal szemben legyünk óvatosak, mert az erősebb mindig valami „eszme" ürügyén állítja szolgálatába, igázza le a gyengébbet. Nem vitás, a társadalmi fejlődés a szocializmus irányába halad. Azonban szocializmus is többféle lehet, azt is emberek hozzák létre. Megvalósítása, milyensége az illetékes vezetőktől nagymértékben függ majd. Az emberek többségének velük szemben való állásfoglalása is mindig úgy változik majd, hogy valóban vezetésre alkalmas emberek kerülnek-e az élre?! 1943. február 1. — Győrffy István Kollégium Ma Erdei Ferenc tartott előadást a szocializmusról. A szocializmus mindenekelőtt: gazdasági-termelési rendszer. Az emberiség, minden nemzet történetében megkülönböztetjük a következő társadalmi formákat: ősközösség — rabszolgaság — feudalizmus — kapitalizmus. Jóllehet a szocializmus, mint társadalmi formáció, napjainkig csak a Szovjetunióban valósult meg, mégis — mivel minden fejlettebb ország munkáspártjai, kommunista és szociáldemokrata pártjai célul tűzik ki a megvalósítását — bízvást tekinthetjük a szocializmust a kapitalizmus rendszerét előbb-utóbb szükségszerűen felváltó társadalmi rendnek. A szocializmus emellett átfogó, kerek egészet képező tudományos elmélet is. Van saját filozófiája; a dialektika; szociológiája, történelemszemlélete: a materializmus; közgazdasági elmélete: a marxi politikai gazdaságtan. 19
