Domokos László – Fejér Gábor – Halmágyi Pál szerk.: Emléklapok Tóth Ferencnek. A Makói Múzeum Füzetei 60. (Makó, 1994)
Búzás László: Marczibányi István élete és munkássága
Búzás László MARCZIBÁNYI ISTVÁN ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA Marczibányi István, városunk szülötte volt az a nagybirtokos nemes úr, aki a magyar nyelv, a magyar irodalom és a tudományok művelését jelentősen elősegítette fejlesztésükre tett nagy összegű alapítványával. Méltó tehát arra, hogy életét, munkásságát megismerjük, emlékét megőrizzük. Életrajzát, közéleti, jótékonysági és mecénási tevékenysége leírását megtaláljuk Szinnyei Józsefnél (Magyar írók élete és munkái VII. kötet, Budapest 1902.) és igen részletesen a korabeli Tudományos Gyűjtemény 1818. évi I., ID. és VII. kötetében. A VII. kötetben a „Tudománybéli Jelentések" c. fejezetben olvassuk: „Nagy Méltóságú néhai puchói Marczibányi István Eő Császári, Királyi, Apostoli Felsége' Status titkos belső Tanátsossának és arany Sarkantyús Vitéznek Eő Extellentiájának Biographiája." Az életrajz szerint Marczibányi István „e világi fényt szemlélte nemes Csanád Vármegyében lévő Makó nevezetű Várossába 1752. Esztendőnek Szent Jakab havának 25-ik napján; Szülői voltak ugyan Tettes Puchói Marczibányi Lőrincz Eő Császári, Királyi Felsége' Tanátsossa és kvassói Kvassovszky Juditha." Édesapja tehát Marczibányi Lőrincz Csanád vármegye főjegyzője, majd 1743-tól 1767-ig alispánja. Közben a vármegye egyik követe, aki később Mária Teréziától megkapta a királyi tanácsosi címet. Említésre méltó, hogy Marczibányi Lőrincz alispán nevéhez fűződik a makói hagymára vonatkozó első írásbeli feljegyzés. A makói levéltárban található 1755-ből származó levelében Tornyáról írja ugyanis Gerlicze János makói bírónak: „Fokhagymára elküldettem egy Máriást, vegyen ültetni való fokhagymát, és vöröshagymát is vegyen egy-két koszorúval." (Tóth Ferenc: A makói hagyma történetéhez; Makó, 1969.) Marczibányi István iskoláit Pesten, Budán, Pozsonyban, majd Nagyszombatban végezte a királyi konviktusban. Itt adja ki egyetlen kis munkáját nyomtatásban, melynek címe: Matéria tentaminis publici ex geometria practica et universa architectura civili, quod in regio archiepiscopali nobilium convictu ex praelectionibus domesticis P. Petri Spaits e societate Jesu Stephanus Marczibányi subivit. Mense Augusto MDCCLXIX Tyrnaviae. (Általános kísérleti anyag a gyakorlati geometriából és az egyetemes polgári építészetből, melyet a nemesek királyi konviktusában a jezsuita Spaits Péter atya előadásaiból állított össze Marczibányi István. 1769. augusztus hónapban Nagyszombatban.) 1770-ben kezdi meg jogi tanulmányai Egerben, majd a királyi táblán gyakornokoskodik. Miután szülei meghaltak (1769-ben), hamarosan maga veszi kezébe öröksége igazgatását. Birtokai voltak Arad, Csanád, Szerém és Trencsén vármegyékben. (A család őse a Trencsén vármegyei Puchóról — ahol kastélyuk is volt — kapta nemesi előnevét 1467-ben Mátyás királytól.) 1777-ben feleségül veszi Majtényi Károlynak, a hétszemélyes tábla bírájának és Beleznay Annának leányát, Máriát. Örökségét a jó gazda igyekeztével, szorgalmával teljesen rendbe hozza. Ezután „különös ízléssel elkészült lakást" és „minden gyönyörűségre szolgáló kertet készíttetett" Tornyán. Élte az akkori birtokos nemesek életét. így — mint tornyai birtokos — résztvesz Csanád vármegye közgyűlésein és itt tevékeny szerepet is játszik. 1779-ben „a Burkus háború alkalmatosságával" 7 lovas és 7 gyalogos katonát állít, azonkívül a hadseregnek 30 lovat, 1000 pozsonyi mérő árpát és zabot, valamint pénzt ad. Ezzel a ténnyel magára vonta „a jelesebb urak figyelmét", s került be a vármegyei után az országos közéletbe. A Temesi bánságnak 1778-ban, a passzarovici béke értelmében történt visszacsatolása után, a 11 kerületre felosztott Bánátban 1780-ban a temesi kerület tartományi biztosává nevezik ki. Ugyanekkor megkapja a királyi tanácsosi címet. 11
