Tóth Ferenc szerk.: Giba Antal emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 59. (Makó, 1988)

Blazovich László: A helytörténetírás kettős jubileuma Makón

ka alapján készült igazgatástörténet. Ugyanebbe a sorba állítható Halmágyi Pál két írása, amelyeknek Makó francia és román megszállása a témája. Fontos eseménytörténeti anyag. Ehhez a témához tartoznak végeredményben Tóth Ferencnek a településtörténeti írásai is. Valamint ide kapcsolódik Géczi Lajosnak a Makó utcanevei 1851-ben c. írása. Elég ritka, érdekes téma Forgó István Tagosítás Makón 1949— 52-ben c. dolgozata. Magában véve roppant érdekes, mert sokféle módon beszéltek nálunk a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, meg is írták, de a tagosítás, amely fontos része volt, kevés helyet kapott. A művelődéstörténet is igen gazdag területe a sorozatnak. Dósszilágyi Sámuelnek megjelent a Hollósy Kornéliáról készült műve, amely megáll adataival, stílusával máig is; Laczó Katalinnak Vén Emilről írt műve és Varga Dezső Espersit János és köre c. munkája mellett ide vontam Csillag Andrásnak a Pulitzerről írt könyvét. Ide kapcsoltam Péter Lászlónak Makói kis tükör c. alatt összegyűjtött írásait, amelyeknek a prozopográfiai értékeit emelem ki, és azt, hogy egy-egy embernek az életútját miként mutatják be. Azért lesz a későbbiek során is használható, mert ha valaki hozzálát a mai körnek, ennek a mai gárdának a szociográfiai töiténetét megírni, akkor a kötetet bátran forgathatja. Roppant érdekesen alakuló sorsok olvashatók ki belőle. Számos írás, amely aktualitásában született, historiográfiai jelentőségű lesz, művelősédtörténeti, tudománytörténeti dokumentum. A tárgyi néprajz Tóth Ferenc munkásságához kötődik. Itt csak a Makói ház című munkát említem, ami a legvaskosabb kötet. Hadd menjek to\ább és tekintsek ki Polner Zoltán munkáira (Ég anyám, föld anyám, Koronával koronázzák.) Itt is megtalálható az egységes szellemi kultúra, néprajzi kultúra, ami alapján Makót és vidékét meg lehet különböztetni az ország más régióitól. Szerintem ezt a területet tovább is kéne kutatni, ha lehet még egyáltalán kutatni. Az Erdei Ferencről írott kötetek azt mutatják, hogy Makón nagyszerű kultusz alakul ki, ami a sorozat számos kötetéből kiolvasható. A Búzás László által készített bibliográfia ugyancsak fontos dolog. A munkásmozgalom történet új műfaj. Tóth Ferenc ebben is jeleskedik. Könyves Kolonics József politikai pályája, Farkas Imre munkásmozgalmi tevékenysége című írások ugyancsak az ő tollából származnak. Ezen túl még egy érdekes téma, Rátkai Árpádnak A makói munkáseszperentista csoport története című dolgozata. Hogy nem ilyen sűrű ez a vonulat, annak az is az oka, hogy Tamasi Mihály és Korom Mihály szerkesztésében a város felszabadulás utáni történetét feldolgozták. A Füzetek mellett vannak a múzeumnak egyéb kiadványai is, a Makói Múzeum Forráskiadványai, és a Makói Múzeum Adattára. Fontosak azért is, mert mindenki megkérdezhetné, miért nincs ebben a sorozatban több forráspublikáció. Azért, mert van két külön ág, amin futnak a források. A korunkban ugyanis egyre inkább a források iránt érdeklődnek az emberek. Mit jelentenek a Füzetek a városnak. A városismeret, az önismeret, a helyi-, az identitás tudat épül bennük, a makóiak a megjelent tanulmányokból megtudhatják, hogy kik az őseik, honnan jöttek, milyenek a gyökereik. Ez különösen fontos ebben az esetben, mert az alföldi mezővárosok, így Makó is a török utáni időtől kontinuusak a lakosságot illetően. Mit jelent magának a tudománynak ez a sorozat? Egyrészt jelenti azt, hogy mélyfúrások készülnek nagyon sok esetben, és a mélyfúrások eredményeit fel lehet használni az országos történet készítésekor. Amit a Múzeumi Füzetek adhatnak, az tulajdonképpen ingyen toll a történészek számára. Másrészt gazdagodik a „Makó tudomány". Mi a továbblépés lehetősége a sorozat számára? Mindenekelőtt az összehasonlító elemzések készítése. Azután egy további lehetőség annak a kiemelése, hogy Makó