Tóth Ferenc szerk.: Giba Antal emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 59. (Makó, 1988)

Péter László: A megyeháza mint a közélet központja

A MEGYEHÁZA MINT A KÖZÉLET KÖZPONTJA PÉTER LÁSZLÓ Százötven éve, 1836. december 29-én, Csanád vármegye közgyűlésén kibontakozott a reformkor helyi ellenzéke, és viharos viták közepett utasította el a bécsi udvarnak a tisztújítási jogot megszorító, a főispáni jogkört tágítani akaró követelését, majd kimondta a cenzúra törvénvellenességét, egyszersmind kiállt Kossuth lapja, a Törvényhatósági Tudósítások mellett. Ezek a falak akkor már állottak, de még nedvesek voltak a friss vakolástól. Ám ugyanez a közgyűlés 1837 szeptemberétől már ebben a teremben folytatta küzdelmét a nemzeti függetlenségért és a társadalmi reformokért. Ezért lehet jelképe a másfél évszázadon át tartó helyi közéletnek ez a műemlék; demokratikus politikai törekvéseknek és haladó művészeti kezdeményeknek egyaránt színhelye. Politikai küzdőtér Erdei Ferenc a Város és vidéké-ben ezt írta: „Makó főterén kiáltásnyira néz szembe egymással a régi városháza: ma a járási tanács székháza, és a régi megyeháza: ma a városi tanács háza. A város politikai történetének, a régi rendszernek, az ellene folytatott demokratikus harcoknak és a felszabadulás utáni változásoknak a jelképe ez a két kiemelkedő épület." Erdei azt sugallja, hogy a megyeháza a földbirtokos úri osztály hatalmának a szimbóluma, a régi városháza pedig a vármegyeházával szembeszálló népi erőké. Ám amikor a megye hatalmát jellemzi, ő sem egyszerűsíti ilyen merev képletté a megyeháza történelmi szerepét, hiszen ő is kiemeli, hogy éppen a vármegye székhelye — Makó és a megyeháza — volt a demokratikus ellenzéki erők főfészke, szervezője és zászlóvivője, s hogy erre a vármegyeházra már Justh Gyula idejében fölszállott a páva... Nem feledkezhetünk ugyan meg arról, hogy a vármegye a Monarchia idején és még inkább a Horthy-korszakban a nagybirtok és a nagytőke érdekeit képviselte, ám hiba volna nem hangsúlyozni, hogy Csanád megyében hatalmuk nem volt korlátlan, mert a viszonylagos önkormányzat keretei között a demokratikus középrétegek (a kis- és középparasztok, a hagymakertészek, az iparosok és az értelmiségiek), majd századunk húszas-harmincas éveiben egyre növekvő erővel a szervezett munkásság képviselői sikeresen szálltak szembe az uralkodó osztályokkal. Ennek a harcnak főként ez a terem volt a küzdőtere. A reformkorban, a szabadságharc idején és az önkényuralom alatt a társadalmi küzdelem egybefonódott a nemzeti függetlenségért vívott harccal. 1848. április 12-én a makói nemzetőrök a megyeház előtt tettek esküt. Dobsa Lajos, Csanád vármegye 25