Tóth Ferenc szerk.: Giba Antal emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 59. (Makó, 1988)
Halmágyi Pál: A 150 éves tanácsháza építéstörténete
ha az új székház gyííléstermében „az előforduló megyei ünneplésekre ... az épület díszének és tekintélyének megfelelő ... karzat" terveztetne. Giba földmérő úr, ki eddigi két tervénél kénytelen volt ragaszkodni a meglévő állapotokhoz és a korábbi elképzelésekhez, most végre szabadon engedhette fantáziáját. December 11-ére elkészítette megkapóan művészi, fölényes rajzkészséggel ábrázolt, s a korábbi épületet merészen átalakító harmadik tervét. (4. kép) A megye mérnökének elképzelését a bizottság magáévá tette, s igen melegen ajánlotta azt a közgyűlésnek elfogadásra. Véleménye szerint a tervezett épület „az egy-két századok alatt szaporodható szükségnek teljesen megfelel, benne dísz, ékesség is elegendő vagyon", s az eddig felvetődött összes kívánságokat — pl.: karzat, fedett kocsibejáró — teljes mértékben kielégíti. Az új terv a régi súlyos gondot is megoldja, hiszen a levéltárnak tágas, a kancelláriának pedig világos helyiséget biztosít, valamint a megfelelő méretű főjegyzői, adószedői és levéltárnoki lakás kialakítására is jó lehetőséget ad. A küldöttség néhány kisebb módosítást is javasolt, melyek közül a legérdekesebb az ablakok egyenletes ritmusának kialakítására, ill. költségkímélés céljából, az emeleti nagyterem előtt húzódó erkély oszlopainak és tetejének elhagyására vonatkozott. A régi, Vertics-íéle megyeháza főhomlokzata az udvar felől volt, s az eddigi tervek is mind ezt követték. Ez az első olyan tervezet, mely megfordítja az épületet és a főhomlokzatot az utcafronton alakítja ki. Az udvari rész tervrajzán ekkor jelentek meg a mai épület folyosóinak hatalmas boltívei. A december 16-i közgyűlésen az építési küldöttség miután beszámolt arról, hogy 387 425 db téglát, 1306 köböl meszet és a szükséges homok nagyobb részét a megyeháza udvarába behordatott, ill. 360 db fenyőszálfát és 1500 db deszkát Lippán megvásárolt és a Maroson a város alá leszállhatott; bemutatta a legújabb tervrajzot és ismertette az azzal kapcsolatos módosító javaslatait. 1 5 A közgyűlés nem bocsátkozott bele az alig néhány napja elkészült tervezet megvitatásába, hanem elrendelte, hogy e „nagyobb kiterjedésű és más formájú ábrázolat" költségvetése is készüljön el. Talán véletlen, de épp a közgyűlés napján egy még újabb terv — a negyedik — is megszületett Giba Antal asztalán. Ez azonban már nem kerülhetett a tanácskozás elé. Az építési küldöttség így most már két tervet és két költségvetést vizsgálhatott, melyek közül a legutolsó volt, mind az épület terjedelmében és díszességében, mind költségeiben is a legnagyobb. Az építési küldöttség mégis az előző, a harmadik tervet adta be elfogadásra az 1834. február 8-i közgyűlésnek, nem utolsósorban azzal az indoklással, hogy az ahhoz szükséges „tégla, fa, mész, homok, szükség szerint egészben, vagy kevés pótlással már beszerezve vagyon", így ez a terv „legkönnyebben és legrövidebb idő alatt kivihető" s az új székház még „folyó ősz derekáig tökéletesen elkészülhet"! 1 6 Ekkorra azonban már köztudott volt a megyei vezetők között, hogy van egy nagyobb, s igazán tekintélyes palotát ábrázoló terv is, ezért „e nagy horderejű kérdésben" nem foglaltak állást, hanem a döntést a megye valamennyi nemesének összehívásával megtartandó közgyűlés hatáskörébe utalták. E generalis congregatiot egy hónappal későbbre, 1834. március 13-ra tűzték ki. 1 & Csongrád Megyei Levéltár, Csanád vármegye nemesi közgyűlésének iratai. IV. A. 3. 1833. évi 1971. sz. határozat. Kelemen Ferenc Giba Antal harmadik tervének létezéséről nem tudott, s Kovács Gyula sem említi munkájában ezt a variációt. A megyei levéltár anyagában — szerencsénkre — nem csak a pontos homlokzati, metszett, alap és részletrajzok, hanem a teljes költségszámítás is fennmaradt. Munkánk során bizton támaszkodhattunk rájuk. " Uo. 1834. 247. sz. határozat. 19
