Tóth Ferenc szerk.: Giba Antal emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 59. (Makó, 1988)
Halmágyi Pál: A 150 éves tanácsháza építéstörténete
A közgyűlés felkérésére Giba Antal ekkor egy kisebb tervezetet készített, mely csak a tető újjáépítését, ill. a megyeháza két szárnyának egy-egy szobával való megtoldását tartalmazta. (A baloldali szárnyhoz épített új szobával a „levelestár" bővült volna, a jobbszárnyi helyiséget pedig a megyei írnokok kapták volna meg.) A Helytartótanács Budán székelő Építészeti Főigazgatósága e szerény bővítés, ill. a tető újjáépítésének fölküldött terveit 1831. március 25-én 4171 forintos költségvetéssel jóváhagyta és az építkezést a „honi pénztár" terhére engedélyezte. 1 1 Itt volt tehát a lehetőség, hogy „a levelestár a végzavarodástól, az íróház a hasznavehetetlenségtől, a széki épület teteje pedig a leroskadástól megmentessen!" Az oly sürgős építkezés azonban most sem, még a jóváhagyott tervvel sem (!) kezdődött el. Talán nem volt meg e négyezer forintnyi összeg a megye házi pénztárában? Nem! Inkább — nagyon ügyesen — újabb sakkhúzásra készültek a megyei vezetők. Az építkezési ügyekkel megbízott ideiglenes küldöttség ugyanis 1832. áprilisában az alábbi beadvánnyal fordult a közgyűléshez: Ha a két szobát a főépület szárnyaihoz ragasztják, az épület „minden arányosságát elveszti és dísztelen lesz"! Rámutattak továbbá arra, mivel egészen új fedelet kell fölrakatni, ésszerű lenne az emeletráépítést most elvégezni, hiszen a teljesen lebontott régi fedél adta műszaki lehetőség mellett, erre most meg is van a Helytartótanács által a „honi pénztárból" kifizetni engedélyezett 4171 forint, s ha ehhez hozzávennék a nemesség fölajánlásait, lassan meg is lenne az erre kellő összeg. Giba földmérő úr pedig — hangsúlyozza különös nyomatékkal a küldöttség —, éppen most készített el egy „igen díszes és célirányos, s mindössze csak 8685 forintba kerülő tervet" a megyeháza fölemelésére. A Dizottság továbbá erősen bízik abban, hogy e terv megvalósításához „még hibázó mintegy 3 ezer forint csalhatatlanul befolyik". Javasolja tehát a közgyűlésnek, hogy „a széki épület felemeltessen, mivel ennél jobb alkalom nem volt, és egy fél századig nem is lesz". Az 1832. április 30-i közgyűlés az előterjesztést nagy lelkesedéssel elfogadta, s megállapította, hogy most vagyon „azon időpont, melyben a rendeltetésére nézve mindenképp csekély épület alkalmatosabbá, s a megye díszére termetesebbé tétessen!" Elhatároztatott tehát, hogy az építkezés „az adózó nép legkisebb terheltetése nélkül, a megyebeli nemesség" adományaiból történjék. Tököly Péter alispán jó példát mutatva azonnal meg is ajánlott 200 forintot, követte őt Vásárhelyi János 100 forinttal, majd sorban egymás után a többi nemesek is föliratkoztak különböző összegekkel a listára. Giba Antal is örömmel adakozott 20 forintokat dédelgetett terve megvalósítására. A nemesi pénztár felügyelője, Nyéky László a pénzbeni és természetbeni felajánlásokat, s a már korábban is befolyt összegeket számbavéve, még ezen a közgyűlésen jelentette: 975 forint az építkezésre összegyűlt. A most már komoly akarattal elhatározott építés kézbentartására, a közgyűlés egy állandó küldöttséget választott, melynek elnöke Vásárhelyi János főjegyző, tagjai Tarnay Mihály táblabíró, Dániel János főszolgabíró, Szilágyi Sándor táblabíró, Nyéky Antal tiszti alügyvéd, Hervay István számvevő, Hofbauer Sándor esküdt és Giba Antal mérnök. 1833-tól Tarnay Mihály táblabíró lett a küldöttség elnöke, majd 1836-tól Nyéky Antal főjegyző követte őt e tisztségben. A tagok soraiban is többször voltak változások. A legodaadóbb munkát, a fönnmaradt iratok tanúsága szerint, Giba Antal, ill. Bíró Imre, Hervay István és Vargha Pál végezték. A közgyűlés vezérfonalat is adott a küldöttség tevékenységéhez, mely szerint: 1 1 Uo. 1830. évi 1748. sz. határozat és az ahhoz tartozó iratok. 17
