Tóth Ferenc: Makó úrbéli térképei. A Makói Múzeum Füzetei 58. (Makó, 1988)

Makó úrbéri térképei TÓTH FERENC (Makó, József Attila Múzeum) Az 1767-ben kiadott urbárium Mária Terézia legjelentősebb alkotása. Werbőczi óta ekkor történt meg először a jobbágyok földhöz kapcsolódó jogainak és terheinek áttekintése, rendszerezése. Az államhatalom első országos jellegű akciója a jobbágyság és a földesurak viszonyának egységes, részletekbe menő szabályozására. Az urbárium az országban eltérő fogadtatásban részesült. Ahol sok volt a teher és nagymérvű a kizsákmányolás, ott fellélegzett a jobbágyság; a szabadabb jogállapotú helységekben viszont az egységes rendelkezés végrehajtása következtében romlott a jobbágyság helyzete. Makó a 18. század elején még királyi mezőváros (oppidum regium) volt, lakói királyi szabadosok (libertini regii). A kamarának évenként egy megállapított összeget fizettek, és mentesültek a személyes úrbéri szolgáltatásoktól: a robottól, dézsmától. III. Károly 1719-ben Nádasdy László csanádi püspök személyének (vagyis élete tartalmára) ajándékozta Makót. Ekkor a földesúri jogot a kincstár még magának tartotta fenn, de a királyi haszonvételeket már megkapta a püspök, amit a makóiak 1200 forint készpénzzel megváltottak. Ekkor a város lakói még szabad polgárok. Ennek a jogállapotnak Mária Terézia vetett véget, ugyanis 1741-ben Makót és a hozzá tartozó pusztákat örök adományul a csanádi püspökségnek ajándékozta, ezzel a szabad menetelű lakosságot jogilag jobbágyi sorba süllyesztette. A személyes úrbéri szolgáltatásoktól továbbra is mentesültek, évi taxát fizettek a földesúrnak. Az urbárium megjelenése még nem változtatott ezen a helyzeten, ugyanis Mária Terézia rendelkezései lehetővé tették a szerződéses viszony további fenntartását. Engl Antal püspök-földesúr halálával, 1777-ben az új püspök, Christovich Imre hármas követeléssel lépett elő: kérte a tizedszedés jogát, a város használatában levő legelőkből majorsági birtok kihasítását és fel kívánta méretni a jobbágyi földet. Ezzel egy évszázados úrbéri per kezdődött. A város határának felmérése 1778-ban Mielőtt a tényleges munka megkezdődött, felmérési tervezet készült. Ez a jelzet, keltezés és aláírás nélküli vázlat 24 szakaszra osztotta a város határát. Rendkívül tanulságos az egyes szakaszok körülhatárolása, ugyanis a hódoltság idején elpusztult falvak kiterjedésére ez a legmegbízhatóbb adat. A határ egy részét parasztokkal tervezték felméretni, de a Belső-nyomást, Kopáncsot, a Makai-rétet és a Szigeteket mérnökre kívánták bízni. 3