Tóth Ferenc: Makó úrbéli térképei. A Makói Múzeum Füzetei 58. (Makó, 1988)
A térkép vízrajza az ármentesítés előtti állapotot tükrözi. A legalacsonyabban fekvő terület a Makai rét, a mai Maroslele határa. Itt tünteti fel: az Ásó-, Bán-, Büdös-, Köles-, Lelei-, Lucs- és Őrs tavat; Biberés-, Genes-, Keskeny-, Lelei-, Ludas-, Ba tidai síkot valamint Kövesdet és Kiskövesdet. Ezek jelentős része sohasem száradt ki, a Biberés-, Keskeny- és Lelei síknál a víz állandóságát is feltünteti (Aqua Stagmentis). Itt található a Horó ere, a Keskeny ér, Melye fokja, Tóvíz ere, valamint Bogdány és Porgány. Szegedre —mivel az utak általában járhatatlanok voltak—vízi úton közlekedtek. A tekervényes Maroson hosszú lett volna az út, ezért Bogdány és Porgány erekben nyílegyenesen hajóztak. Ebből sok perlekedés támadt. 5 Feltünteti a zsombékos, nádas területet (Cariceta, Cariceta Mixta Arundimetis, Arundmeta, Arundmeta Mixta Caricetis) és posványokat (Paludes). Alacsonyan fekvő terület volt a Jakab-fenék. Az ettől nyugatra eső Gátszakadás felirat a Tisza vize ellen védő kisebb töltés — a mai kereszttöltés közelében — átszakadására utal. A Maros kanyarulatait érzékletesen ábrázolja: a város feletti Goszpodi hajlást> a város alatti Zugolyt, Klárafalva felé a Nagykerülőt. Az 1754. évi részleges folyamszabályozás jól távoltartotta a településtől a veszélyes folyót. A mai Gyilkos tavat Halastó néven tünteti fel, az Ugar földek Jángor felőli részén terült el Sóstó. Feliratozva szerepel a Szárazér, a Dáli ér és a (kopáncsi) Csorgó (nem azonos a mai Csorgóval, a Sámson-Apátfalvi csatornával). A pusztán feltünteti a Kopáncsi ZsombokoX, az apátfalvi határ közelében Nagykákást, Kiskákást. Vizenyős terület volt még Kárászos. Domborzatnak számítanak mindnekelőtt a halmok. Ilyenek a Belsőnyomáson: a Jángori kettős-, Korondi-, Lukas-, Mikócsai-, Szőlő-, Vas-, Vita-halom', a Lelei réten: Órs-halom; az Ugar területén: Goszpodi-, Halász-, Kecskés-, Péter-halma; a Szálláson: Első-halom', Kopáncs-pusztán: Csobán-, Fekete-, Juhász-, Kása-, Középső-halom. A Makai rét hátságait kaszálónak használták, ilyenek: Disznóérhát, Hajdova, Kisgyűrüs, Kislucs, Kollárhát, Mogyoróshát, Nazygyűrűs, Nagylucs. Halomszerű volt Kopáncspusztán Darabhát. A Maros és a Holt-Maros zárta körül: a FelsőMakai-, Alsó-Makai-, Makai- és a Kalárai szigetet. A térség egyetlen élő települése Makó mezőváros, amelyet a szélesre duzzadt Nagyér két részre oszt: törzsökös városra és új fertályra. Az előbbiben tünteti fel a római katolikus templomot (a térképen levő távlati kép az eredeti barokk tornyot tünteti fel), előtte Mária szobor, a kűkép, mellette a régi parókia. A református templomnak tűzvész (1781) előtti egyetlen ábrázolását találjuk a térképen. Feltünteti még a serházat, a tanácsházát és kilenc szárazmalmot. Az akkori Újvárosra a Nagyéren három híd vezet: a mai Kálvin utca végén, a Szegedi és a Beloiannisz utca irányában. A piacteret (Főtér) igen öblösnek tünteti fel, itt állt Nepomuki Szent János tiszteletére emelt kápolna. A mai bérpalota helyén a kasznár-lakot, a gimnázium telkén a sóházat, a Mező Imre Diákotthon területén a régi püspöki rezidenciát találjuk. A főtér keleti felén három egybetartozó épületet tüntet fel, a legnagyobb börtön lehetett. A mai Köztársaság tér közelében a magazint és az epreskertet tünteti fel. Új épületnek számított ekkor a görögkatolikus templom. A lakott területen kívül ábrázolja a temetőket: Cimeterium Chatolicorum, Cimeterium Judeorum, Cimeterium Ruthenorum, Cimeterium Kalvinense. Mindezt kiegészíti az utcák sematikus rajza. A hódoltság idején elpusztult falvakat is jelzi. A kopáncsi templom falainak egy része még áll (Rudera Templi Kopáncsiensis). Az igási templom alaprajzát is fel5 Reizner János 1892. 48—49. 8
