R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Makó védelme

telefonösszeköttetés. A híradósok ágyú- és aknatűzben is kijavították a telefonvonalakat, a gyalogsággal együtt harcoltak, részt vettek az ellenség támadásainak elhárításában, kézitusát vívtak az ellenséggel. Makó térségében, hála a 228. Voznyeszenszkij hadosztály katonáinak, tömeges hőstetteiknek, az ellenséget megsemmisítettük. Hadosztályunk katonái hősiesen harcoltak Magyarország területén a magyar nép felszabadításáért. De egyben hazánkért, a nagy orosz népért, kommunista pártunkért, a Szovjetunióért is harcoltak. Ebben a német hódítókkal vívott harcban hadosztályunk katonái százával bizonyították férfias helytállásukat, hősiességüket. A tisztek közül Iván Alekszejevics Jermolajev, a 767. lövészered parancsnoka megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést azért a férfias helytállásért, melyet az első magyar város, Makó felszabadításakor tanúsított a fasisztákkal szemben. Szemjon Vasziljevics Fedotov, a 795. lövészezred parancsnoka Apátfalva és Magyarcsanád térségében ezredével bekerítette s teljes egészében megsemmisítette az ellenség egységeit. Bebizonyította hősiességét, férfias helytállását, s ezért megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Sztyepán Anufrijevics Litovcsenko gárdaőrnagy a 767. lövészezred 2. lövészzászlóaljának parancsnoka egységével 12 napon keresztül védelmezte Makót. Elsőként kelt át a Tiszán. Ő is méltó volt a Szovjetunió Hőse kitüntetésre. A Makóért vívott legnehezebb harcok idején az ezred törzsfőnöke Nyikoláj Petrovics Artyemjev őrnagy, s a tüzérezred főnöke, Vlagyimir Iljics Vorobjov gárdaőrnagy harckocsiba ültek, s kimentek a gyalogság arcvonalába. Visszavertek számtaan nagyerejü ellenséges rohamot. Amikor a harc egy kicsit csöndesedett, mindig együtt lehetett őket látni, mint igazi katonabajtársakat, s kedvenc nótájukat énekelték: „Testvérek de jó élni, Atamánunk nem fog szomorkodni." Férfias helytállásukért, hősiességükért V. I. Vorobjov őrnagy és N. P. Artyemjev őrnagy megkapták a „Vörös Zászló" érdemrendet. A 767. lövészezred politikai helyettese Nyikoláj Romanovics Koroljov személyes példájával lelkesítette az ezred személyi állományát a német fasiszták elleni hőstettek végrehajtására. A „Vörös Zászló" érdemrenddel tüntették ki. Makó városért vívott harcokban életüket áldozták Hazánk bátor fiai: közöttük — Kuzma Nyikaranovics Szorokin őrnagy, a 799. lövészezred második lövészzászlóalj parancsnokának politikai helyettese. Bajfumat Dzsankasev hadnagy, a 767. lövészezred szakaszparancsnoka. — Gennagyij Matvejevics Alekszejev alhadnagy, a 799. lövészezred szakaszparancsnoka, — Grigorij Anyiszimovics Bojko alhadnagy, a 799. lövészezred szakaszparancsnoka, — Jefim Vlagyimirovics Krimszkij alhadnagy, a 799. lövészezred szakaszparancsnoka. Ezeket az elvtársakat Makó főterének északi részén temettük el. Hősiesen harcolt az ellenséges túlerővel az 1457. önálló híradós század hadnagya Vlagyimir Prohorovics Iszajev. Hősi halált hal az ellenséggel vívott kézitusában. Porkonyik falutól 4—5 kilométerre északra, Nagyiván községben van eltemetve. Makó felszabadításáért vívott harcokban sok közkatona és tiszthelyettes tanúsított hősiességet a német hódítókkal szemben. Közöttük van Gennagyij Alekszejevics Vasziljev törzsőrmester, az 1457. önálló híradós század rajparancsnoka. A megsérült telefonvonalakat 17 alkalommal megjavította, miközben robbantak a lövedékek és aknák. Bár megsebesült, nem ment el az arcvonalból, s amikor az ellenség raját 63