R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Makó védelme

saink megsemmisítették őket. Elöl az ellenség csatárláncát a földhöz szegezték. Mihail Georgijevics Kulikov alhadnagy aknavetőseivel vette tűz alá a fasiszta gyalogságot. A támadó ellenséges gyalogságot nagyrészt megsemmisítettük. Néhány katona megpróbált elfutni, de Mihail Sztyepanovics Tkacsuk nagyszerű géppuskásai úgy tüzeltek, hogy azok meg sem tudtak moccanni. Dzsankasov alhadnagy rohamot vezényelt. A szakasz felállt, s az ellenségre támadt. Pantyelej Jevszejevics Zagorujko katona utolért hat fasisztát. Néggyel géppisztolyával végzett, kettő megadta magát. S ekkor három fasiszta, akik a kukoricásban lapultak, tüzet nyitott a katonákra. Zagorujko katona ekkor kézigránáttal még a három fasisztát is megsemmisítette. Az ellenség támadása összeomlott. Egyetlen fasiszta sem tért vissza egységéhez. Mintegy hatvan ellenség hullája borította a harcmezőt, tizenhármán pedig fogságba estek. Ma a 228. Voznyeszenszkij lövészhadosztály egész védelmi frontszakaszán az ellenség semmi aktivitást nem mutatott. Az ellenség átcsoportosította erőit, s döntő támadásra készült Makó ellen. A nap folyamán mintegy 100 ellenséges katona és tiszt esett el, 150 vagont pedig zsákmányoltunk. A hadosztály egységei sikeres felderítő tevékenységet folytattak. A hadosztály és az egységek parancsnokságai kihasználták ezt a napot, s az összes lehető intézkedést megtették a védelmi vonalak megerősítése érdekében. Néhány egység átcsoportosítást hajtott végre. Az összes alegységben rövid beszélgetéseket folytattak a katonákkal, és a tiszteket tájékoztatták a helyzetről. A hadosztályhoz érkezett Fjodor Afanaszjevics Osztacsenko vezérőrnagy, az 57. lövészhadtest parancsnoka. Meglátogatott két lövészezredet I. I. Rumilcev ezredessel, a hadosztálytörzs főnökével együtt. Beszéltek a tisztekkel és a katonákkal. A 795. lövészezred (ezredparancsnok Sz. V. Fedotov őrnagy) egyik alegységének katonáihoz a tábornok így szólt: Testvéreim! Hát tartsatok ki. Nem kell nekünk sokáig itt lenni. Új hadosztályok jönnek a frontra. Hatalmas csapást mérünk az ellenségre. Ma a figyelőpontomon járt az 53. hadseregünk parancsnoka, Iván Mefodjevics Managarov altábornagy. A hadseregparancsnok megkért, hogy adjam át a hadosztály teljes személyi állományának köszönetét azért a hőstettekért, amelyeket ti véghezvittetek a német bitorlók elleni harcban. A hadseregparancsnok a hadosztály tevékenységével elégedett, hiszen feltartóztattátok az ellenséget, s ezzel szilárdan védelmeztétek az 53. hadseregünk jobbszárnyát. A parancsnok szavára a jelenlevők egységesen ezt válaszolták: — A szovjet népet szolgáljuk! 1944. október 4-től 7-ig történt meg a döntő fordulat, mely során megsemmisült a hadosztályunkat támadó ellenséges haderő. Az ellenség, mely Makó visszafoglalására, s a frontszakaszon korábbi pozícióinak visszaszerzésére törekedett több alkalommal támadásba dobott zászlóaljnyi, ezrednyi erőket. Ezen kísérletek eredményeként, mivel jelentős gyalogos és harckocsi tartalékokat vont össze, sikerült megszorítani a 3. rohamezred 23. és 27. rohamzászlóalját és így elfoglalta Királyhegyest Makótól 10 kilométerre északkeletre. Miután ezt a pontot elfoglalta, az ellenség egy Makó elleni támadást akart kibontakoztatni. Ennek érdekében a német parancsnokság elhatározta, hogy első lépésként elfoglalja Apátfalvát, Magyarcsanádot, s egyesül a 4. SS hadosztály magasabb 60