R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Makó ostroma és felszabadítása

Az égen sötét esőfelhők úsztak, átható nedves szél fújt, s az arcunkba verte az apró esőcseppeket. Körülöttünk, mint a villám cikáztak villogó tűzszablyaként a nehéz és kézi gépfegyverek, a légvédelmi gépágyúk lövedékei. A harci zaj tovább nőtt. A német előretolt állásokat a vasútállomás és téglagyár körzetében elborította a tüzhullám. Virradt. A reggeli pirkadatban a város körvonalai már kirajzolódtak. Az ellenség fejére tüzözön zúdult. A 3. lövészzászlóalj katonái és tisztjei Szemjon Dmitrijevics Vokal főhadnagy vezetése alatt minden házat rohammal foglaltak el, az ellenséget egységenként bekerítették és megsemmisítették. Románjuk főhadnagy, a 8. lövészszázad parancsnoka Grigorij Vasziljevics Koszenko és Kovaicsuk harcosokkal betört abba a házba, ahova az ellenség géppisztolyosai fészkelték be magukat. — Fel a kezekkel! — parancsolt rájuk hangosan Románjuk főhadnagy. 13 ellenséges katona az ijedtségtől s az orosz katonákkal való váratlan találkozástól reszketve kiengedte kezéből a fegyvert, és felemelte a kezét. Iván Jakovlevics Jamscsikov törzsőrmester, aki ideiglenesen ellátta a hetedik lövészszázad parancsnoki teendőit, a téglagyár megostromlására indult katonáival. A gyár közelében észrevették katonáink, hogy az ellenség aknavetői az agyagbánya gödréből tüzelnek. Egy akna a századparancsnok mellett robbant. Föld omlott rá, és megsebesült a fején és a mellkasán. Vérzett. Katonáinak utoljára ezt mondta halkan: — Előre testvérek! Előre a fasisztákra! Álljatok bosszút... Nem mondta végig. A századparancsnok elvesztette az eszméletét. — Halld a parancsom! — vezényelt Pjotr Gyehtyjarev őrmester, komszomolista, aki átvette az előzetes megállapodásnak megfelelően a századparancsnoki tisztet. S a század engedelmeskedett a parancsának. A katonákat a téglagyár ellen vitte. El akarta hallgattatni az ellenség aknavetőit. Fokozták a tüzet a géppisztolyokból és a géppuskákból. A katonák a parancsnokló őrmester vezetésével az aknavetős üteget megrohamozták. Az orosz katonák határozottsága és a bátorsága annyira váratlan volt, hogy ellenállás nélkül 14 ellenséget fogságba ejtettek, s 3 aknavetőt zsákmányoltak. A dicső aknavetős komszomolisták, és párttag jelöltek, közöttük Pjotr Pavlovics Jemec, Jakov Petrovics Petrenko, Garmanov törzsőrmester támogatva a lövészegységek viharos támadását megállás nélkül lőtték az ellenséget. Ez a tűz a gyárat megszállva tartó ellenséget a földhöz szögezte, s így lehetségessé vált, hogy dicső könnyűgépfegyvereseink: Alekszej Bulatov, Fjodor Goncsarov, Grigorij Maruszics és Gláva oldalról megkerülve betörjenek a gyárba, a fegyvereik segítségével megtörjék az ott levő fasiszták ellenállását. Rövid, de kegyetlen harcban géppuskásaink megöltek 58 fasisztát, 25-öt pedig foglyul ejtettek. Szárnyakon mért csapással és átkaroló manőver segítségével a 3. lövészzászlóalj rohammal elfoglalta a vasútállomást és a téglagyárat. Bekerített és foglyul ejtett 200 ellenséges katonát és tisztet. Vokál főhadnagy parancsnok a harc hevében megfigyelte Grigorij Maruszics géppuskást, aki csak úgy kaszabolta fegyverével a fasisztákat. Megölelte a bátor géppuskást a géppuska mellett és röviden azt mondta: — Barátom! Nagyon köszönöm. Szülőhazánk nevében köszönöm neked. A 2. lövészzászlóalj, melynek a parancsnoka Sztyepan Anufrijevics Litovcsenko gárdaőrnagy volt, a város északi részén harcolt az ellenséggel. A harcrendben fel-49