R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései (Fordította: Farkas Ferenc) - R. A. Veszelik: Makó ostroma és felszabadítása

r Hazánk parancsát. A mi egységünk kezdte meg Magyarország felszabadítását a fasizmus alól. Előre nyugatra!" Az ezred a város felé közeledett, de az ellenség keményen ellenállt. A 767. lövészezred parancsnoka, Iván Alekszejevics Jermolajev őrnagy az 1. lövészzászlóalj figyelőpontján tartózkodott. A zászlóalj parancsnoka Jefim Cskovlevics Razukov százados volt. — Őrnagy elvtárs! Egy hétig is itt ücsöröghetünk s nem tudjuk teljesíteni a parancsot. Az ellenség szilárdan védi a város előterét. Keletről nem vesszük be a várost. Másik tervet kell kidolgozni, mivel a keleti rész nagyon megerősített, s az ellenség napról napra erősíti védelmi rendszerét. Sürgősen másik tervet kell kigondolni — mondta a százados az őrnagynak. — Én tegnap előadtam a hadosztályparancsnoknak Makó felszabadításának tervét. Nyugatról kell támadnunk, a jelenlegi megindulási helyzetben pedig kis egységekkel csak tüntetni kell. A főerőket a megerősítő tüzérséggel együtt az éjszaka folyamán ki kell vonni az arcvonalból, s átcsoportosítással észak és nyugat felől rohammal kell elfoglalni a várost, s egyszer s mindenkorra felszabadítani. A roham előtt ki kell küldeni felderítőket Mihail Petrovics Tarakanov százados vezetésével. Ezeknek az a feladata, hogy mérjék be az ellenség fő erőinek az elhelyezkedését, amiket azután megsemmisíthetünk. Mindent egyetlen éjszaka alatt kell megcsinálni, ma vagy holnap. Nem később. A fasiszták kitalálhatják a tervünket, s azután már késő lesz. — Igen, őrnagy elvtárs, ez jó terv. A hadosztályparancsnok ugyan elfogadta-e vagy sem? — kérdezte a százados. — A hadosztályparancsnok a város felszabadításának cselekvési tervét még nem erősítette meg. Azt mondta: „Azt akarod te Iván Alekszejevics, hogy én elveszítsem az egész hadosztályt? Az ezredetek elmegy olyan bizonytalan harci vállalkozásra, ahol be is kerítheti az ellenség, aztán pedig bekeríti a 795. és a 799. lövészezredet, a hadosztály törzset és hozzálát, hogy külön-külön megsemmisítsen bennünket. A németek ráadásul senkitől sem zavartatva kijutnak a román határra. Erőink nem nagyok. Nem vállalok ilyen rizikót. Egyébként még ma ez a kérdés el fog dőlni." — mondta a hadosztályparancsnok nekem, válaszolta az őrnagy. Hirtelen megszólalt a telefon. — Itt ,,Gilza" — szólt bele az őrnagy. — Várja önt a ,,na Granyite O—31" — válaszolt a híradós az ezredparancsnoknak. I. A. Jermolajev őrnagy megértette a telefont. Az ezredparancsnokságra érkezett I. I. Jeszin ezredes hadosztályparancsnok. Az őrnagy gyorsan elbúcsúzott a zászlóaljparancsnokától, s két géppisztolyos katonával elindult a lövészárokból az ezredparancsnokságra. Az ellenség abban a percben, amikor elhagyta a zászlóaljat, ellenlökést készített elő. Néhány perc múlva az 1. lövészzászlóaljat megtámadta. Az őrnagy megérkezett a parancsnoki pontra, zihálva helyzetjelentést akart adni a hadosztályparancsnoknak. Az pedig csak legyintett, és miután jobbkezét megragadta, keményen megszorította. — Már megérkezésed előtt tájékozódtam az ezred helyzetéről. Ilyen sasokkal, mint amilyen a te katonáid nemcsak Makót, de Szegedet is egyszuszra felszabadítod. Úgy áll a helyzet Iván Alekszejevics Jermolajev, hogy a város felszabadítására vonatkozó haditervedet a hadtest parancsnoka Fjodor Afanaszjevics Osztasenko gárdavezérőrnagy elfogadta, és megparancsolta, hogy ma teljesítsd a parancsot s reggelre Makó városából ki kell verni a németeket. 42