R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)
Bevezetés - Halmágyi Pál: Makó városának és környékének felszabadulása 1944 szeptember—októberében
szolgálatot teljesítő 3. korcsoportú leventék egy részével az apátfalvi—csanádpalotai utak város alatti elágazásához kivonult. A leventecsapat összes felszerelése kispuska és puskánként néhány töltény volt. Céljuk az útlezárással az volt, hogy kémgyanús és nemkívánatos elemek beszivárgását a városba megakadályozzák. A leventék másik csoportja a Maros hidaknál volt őrszolgálatban.2 5 Királyhegyesen délután 3-kor már nem kezdődött meg a vasárnapi litánia, mert a plébános a szovjet csapatok közeledtének hírével motorkerékpárján Makóra robogott.2 6 A nagylaki járás főszolgabírója székhelyéről Csanádpalotáról közvetlenül a szovjet csapatok megérkezése előtt távozott el gépkocsin. A délutáni órákban Mezőhegyesről már nem tudott községébe visszatérni, mert Csanádpalotán „nagyobb orosz erők zárt egységben" vonultak „Földeák irányába."2 7 Makóra az ún. Battonyai úton (Pitvaroson és Rákoson keresztül) sem tudott a tisztviselő eljutni, mert a szovjet egységek Királyhegyes mellett 3—4 óra körül elvonulva este Vs^-ra már a 4 km-re levő rákosi útkereszteződést elérték, s így ezt az utat is elzárták. A 799. szovjet ezred támadó éle a rákosi útcsomópontból két irányba haladt tovább. Az erősebb egység folytatta menetét a Rác úton Hódmezővásárhely felé, a szovjet katonák másik része pedig nyugatra fordulva egy dűlőúton (az ún. ,,Srég úton") Földeák község alatt elérte a makó—vásárhelyi vasútvonalat és országutat. (Egyes feljegyzések szerint a szovjet csapatok éle már ekkor elérte Hódmezővásárhely szélét, az adatok azonban a szeptember 25-i támadást támasztják alá.) Földeák község déli és keleti szegélyén álló ezred katonái, szeptember 24-én késő este, éjjel bevonultak a faluba. Mialatt Makótól északkeletre a szovjet csapatok zavartalanul haladtak előre (a csanádpalotai csendőrök oktalan provokációját leszámítva), a Makón kirakodott zászlóalj megkezdte a város védelmének kialakítását. Bán százados embereit a város keleti szegélyén, mintegy „fél" — körvédelemben helyezte el. A katonák a városból kivezető utakat, a város szélének jobban védhető, jelentősebb pontjait szállták meg szakasz, félszakasz, gyakrabban raj, félraj erővel. Egy-egy golyószóró néha géppuskaképezte a védelem fő tűzerejét. Páncéltörő fegyvere, tüzérsége egyáltalán nem volt a zászlóaljnak. A támpontokból álló védővonal délen a makó—apátfalvi vasútvonal töltés alatti részénél kezdődött, majd észak felé haladva a Vásártéri megállónál, téglagyárnál érte el az országutat. A téglagyár tűnt valamelyest jobban védhető objektumnak ezen a részen. Innen a vonal követte a Honvéd szélén futó vasúti töltést és a kivezető Királyhegyesi út, Újvárosi állomás, Rákosi út, Igási út elején voltak a védelem támpontjai.2 8 A százados a „körvédelem" kiegészítéséül a csendőriskola 60 ittmaradt csendőrét a Maros-hidaktól a Szegedi utca elejéig húzódó gátrész védelmére irányította, és a postahivatal biztosítása is a csendőrök feladata lett. (A telefon összeköttetést a postáskisasszonyok bonyolították az akkor Szegeden levő hadosztályparancsnoksággal.) A hidak és Kiszombor védelme a határvadász zászlóalj feladata lett. A határőrök egy szakaszának az összeköttetést is biztosítani kellett a két alakulat között. A hidaktól a strand melletti erdőn keresztül a keleti védővonal gerizdesi kezdetéig húzódó déli területen a városi légószázad néhány megmaradt tagja szervezett figyelőszolgálatot.2 9 25 Makói Népújság, 1945. augusztus 9. 48 MARTONI Z.: Királyhegyes... . 17 Tiszaföldvári jegyzőkönyv. 28 Bán Ö.: Visszaemlékezés. " Szilvásy József állomásfőnök visszaemlékezése. A Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 178/9. 11
