R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós tiszt háborús feljegyzései. A Makói Múzeum Füzetei 56. (Makó, 1987)

Bevezetés - Halmágyi Pál: Makó városának és környékének felszabadulása 1944 szeptember—októberében

E két ezredet Nyugat-Dunántúlon, Szombathely, Kőszeg, Körmend, Nagykanizsa területén töltötték fel, míg a 42. gyalogezredet Nyíregyházán állították lábra. A hadosztály szeptember 21-én kapta a parancsot, hogy Nyugat-Dunántúlról vonuljon a Dél-Alföldre. A Kőszegen állomásozó 51. gyalogezred III. zászlóalja indult el leghamarabb. A zászlóalj első része még ezen a napon bevagonirozott és 2 napi utazás után Baján keresztül előbb Szegedre, majd Makóra érkezett. A második rész egy nap múlva követte őket.9 Az Aradot felszabadító 228. hadosztály egységei nem álltak meg a városban, hanem a magyar csapatokat üldözve tovább támadtak északnyugati irányba. Újabb parancsuk Tornya, ill. Kis- és Nagyvarjas elfoglalása volt. Ezen a vonalon kellett Arad körül védőövet kialakítani a hadosztálynak. E védelem megszervezése közben érték el és lépték át — minden valószínűség szerint — a Tornyáról Battonyára vezető úton a szovjet felderítők Magyarország határát 1944. szeptember 22-én késő este vagy a következő nap hajnalban.10 Szeptember 23-án a Vörös Hadsereg 799. ezrede parancsot kapott, hogy indítson támadást Szederhát térségéből nyugatra, Pécska irányába. A támadás célja: a pécskai állomás s az egész falu elfoglalása után, enyhén északnyugati irányba fordulva elérni a Mezőhegyes—Nagylak közötti vasútvonalat. Az ezred Pécskát felszabadította, majd a faluból kiérve a szőlőknél észak-nyugatra, Csanádpalota felé fordult. A 799. ezred elfordulásával a Pécskától nyugatra a trianoni határig húzódó területsáv felszabadítása a délről érkező 767. szovjet ezred feladata lett. Marosi átkelését befejezve az ezred Szemlakról Sajtényra, majd onnan a romániai Nagylak község felé nyomult előre. Szeptember 23-án este, ill. 24-én reggelre mind a két ezred a trianoni román—magyar határ közvetlen közelébe érkezett. A szovjet felderítők szeptember 23-án már ezen a részen is átlépték a magyar határt és Csanádpalotáig, sőt Királyhegyesig, ill. Apátfalváig kémlelték ki az utakat, s bizonyosodtak meg a határ nyitottságáról, ill. a katonai egységek hiányáról.11 Szeptember 23-án a román területeken nyugatra, Makó felé előrenyomuló szovjet csapatok csak helyi jellegű ellenállással találkoztak. Néhány csendőr és határvadász egység próbálta megzavarni előrenyomulásukat. Nem így történt az észak felé, Battonya irányába támadó csapatok esetében. Az Aradról visszavonult magyar egységek Mezőhegyes—Battonya—Dombegyház—Kevermes vonalon álltak meg, s szervezték meg védelmüket. A szeptember 23-án délelőtt 10—11 órakor Tornyáról indított szovjet harckocsitámadás (170. hk. dd. 1. zlj.) így Battonya határában a 8. hadosztály szívós ellenállásába ütközött. A községet 3 napos harc után, majd csak szeptember 26-án délután tudták felszabadítani a szovjet csapatok.1

2 A Temesvártól északnyugatra húzódó bánáti területen bonyolult helyzet alakult ki. A 4. SS hadosztály északkeleti szárnyával a várostól 17 km-re állt, déli szárnyával pedig a Béga-csatornára támaszkodott. Az előretörő szovjet csapatok a Maros és a hadosztály északi szárnya közötti szűk területen a németektől alig 20— 30 km-re haladtak előre. 9 Bán Ödön százados, a Makón harcoló egység parancsnokának visszaemlékezése. Felvéve 1985-ben. A Makói József Attila Múzeum tulajdonában. Adattár: 1162/85. 10

KOROM MIHÁLY: Magyarország ideiglenes nemzeti kormánya és a fegyverszünet (1944— 1945). Akadémiai Kiadó, Bp., 1985. 92. old. 11

HERCEG MIHÁLY: Vásárhely felszabadulása. Vásárhelyi tanulmányok 2. Hódmezővásárhely, 1970. 12

KOROM M.: Magyarország ideiglenes... 99. old. — KOROM M.: Makó felszabadulása (Várospolitikai Füzetek 6.) Makó 1985. 7—8. old. 8