H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. A Makói Múzeum Füzetei 55. (Makó, 1987)

Hajdani valóságok

Hajdani valóságok Makó a felszabadulásig ellenzéki város volt. De vajon volt-e rá oka? Lássuk, mit válaszol erre a kérdésre a történelem! E helyen már a honfoglalás eló'tt emberek által lakott település volt. A történelmi időkben a Maros itteni partján létesült település első neve Velnök volt, ami magyarul révészt jelent. Makó nevet első földesuráról, Makó bántól nyerte. Századok átugrásával lépjünk át most a török világba. Szeged 1542-ben került török kézre. 1551-ben Makó alatt is megjelent a török hadsereg, de eleink visszaverték az első támadásokat. És persze segítség után néztek, mert nyilvánvaló volt, hogy a kis város népe tartósan nem állhat ellen a hatalmas túlerőnek. Segítség azonban — mint mondani szoktuk — semerről semmi. Ezért őseink jobbnak látták önként behódolni. Adót ajánlottak fel a töröknek, és gazdag ajándékokkal igyekeztek kiengesztelni. 1552. július hó 27-én, Temesvár eleste után azonban Ahmet bég csapatai mégis betörtek a városba, s a rablóhad a várost teljesen kifosztotta, fölégette, a lakosokat nagyobb részben kiirtotta. Minden élet és minden érték teljesen elpusztult, Makó nem volt többé. 1558-ban, amikor a törökök adófizetés céljából összeíratta a népet, már 300 sárházat, inkább kunyhót talált e helyen. Makó koldus népe ezekben az években három úrnak adózott. Rendszeresen fizetett a török kincstár javára, de a kamarának is küldtek olykor adót, sőt a királyi Magyarországra menekült, akkor csak névleges földesúrnak is juttattak néha kilencedet, mert a sűrűn váltakozó erőviszonyok között minden irányban barátságos arcot kellett mutatni. 1564-ben új úr jelentkezett Szokolai György személyében, akinek lovas emberei megszállták a várost, és Szokolai uraságának az elismerésére kényszerítették a lakosságot. Az új úrnak kétszer vittek adót és ajándékot. Vittek pedig — ahogy hiteles feljegyzés tanúsítja — egy edényt borssal, másikat sáfránnyal, harmadikat gyömbérrel, a negyediket pénzzel tele, ezeken kívül egy paplant, egy szőnyeget és kalap mellé való tollakat. És fizették persze a reájuk kivetett adókat. A második ajándék így van feljegyezve: paplan, szőnyeg, 3 ló, csizmák, patyolat keszkenő és darutollak. Ugyanez időben Szegedi Pál csanádi püspök is adóért sanyargatta az itteni népet, de eredménytelenül, mert ahol nincs, ott a püspök fullajtárjai se találnak. 1596-ban a törökök győzelmével ért véget a 15 éves háború. Ekkor újabb szörnyű csapás érte a várost. A török-tatár rablóhada a város egész lakosságát leöldöste, azután kirabolták a várost, és még azután olyan sikeresen felégették, hogy egyetlen ép ház sem maradt a városban. Akik menekülni próbálkoztak, azokat a szó szoros 3