H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. A Makói Múzeum Füzetei 55. (Makó, 1987)

Tóth Fererc: H. Szabó Imre

H. Szabó Imre H. Szabó Imre, a makói hírlapírás egyik kiemelkedő alakja nemcsak krónikása volt a helyi eseményeknek, de ízig-vérig politikus alkatú közéletű ember is. A Kossuth Párt lelkes tagja, a makói népfrontos szervezkedés egyik irányítója, a Márciusi Front makói eseményeinek előkészítője, a parasztpárt egyik megteremtője. Nem mentes ugyan korának ellentmondásaitól, de bátor ellenzékisége, a népi írók mozgalma melletti színvallása, progresszív beállítottsága révén messze kiemelkedik a kérész életű szellemi vezérek táborából. Paraszt szülők gyermekeként Makón született 1888. november 20-án. Olyan mélyen átélte a nehéz paraszti sorsot, hogy egész életében paraszt politikus maradt. Magával hozta a pusztíthatatlan ellenzéki magatartást is, amelyet családjában nagyapja, a Justh Gyula kortes, Zászlós Nagy Mihály képviselt. Apja rojtosszélű, fehér gatyában vitte beíratni a gimnáziumba, úgy gondolta, kevés a föld, a gyerek tanulmányából éljen. Édesapja diákkorában meghalt, ettől kezdve önmagát tartotta el. Átmenetileg a vasútnál dolgozott, majd a pénzügyigazgatóságra került. Tevőlegesen a Tanácsköztársaság idején kezdett el politizálni, 1919. áprilisában megválasztották városi tanácstagnak. Kilenc és féléves tisztviselői munka után nyugdíjba vonult. 1924-től kezdődött újságírói pályája. Hét évig — a lap megszűnéséig — szerkesztette Petrovics György kormánypárti lapját, a Marosvidéket. 1925-ben megindította a Marosvidéki Sport Újságot. Közben a Makói Gazdasági Egyesület titkáraként vaskos kötetekben számolt be az egyesület 1926. évi és ezt megelőző működéséről, a következő évi jelentésének főcíme már szélesebb horizontú: A magyar mezőgazdaság új útjai címen jelent meg. 1929-ben a Barna János szerkesztette Makó monográfiában tanulmányt írt Gazdaélet Makón címmel. 1931-től 1937-ig nem jutott olyan napilaphoz, melynek szellemi irányát meg tudta volna határozni. Szerkesztette a Délmagyarország makói oldalát, tudósítója volt a Magyar Nemzetnek és a Kis Újságnak, írásaiban a parasztság sorsával és főleg a hagymakertészek ügyeivel foglalkozott. Mint Kossuth párti politikus egyre erőteljesebben hallatta hangját. Tagja lett a városi képviselőtestületnek és a megyei törvényhatósági bizottságnak. Az 1930-as évek közepétől a makói népfrontmozgalom egyik szervezője. 1935-ben az egyesület ellenzék röplapjait szerkeszti, a rendőrségtől gyűlések tartására kér engedélyt, interpellál az alispánnál a választási visszaélések miatt, a Közigazgatási Bizottságtól kéri a III. kerületben tartott választás megsemmisítését. Közben cikkezik a Várospolitikai 37