H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. A Makói Múzeum Füzetei 55. (Makó, 1987)

Új párt születik: parasztpárt

totta úgy, hogy a kapun kívül csak mukahelyemre távozhattam és vissza. Betiltották az újságot, amelyet szerkesztettem, töröltek a sajtókamarából, ami azt jelentette, hogy nem írhattam többé újságot, vád alá helyeztek a magyar nemzet megbecsülése elleni vétség, rágalmazás, kormányzó sértés és osztály elleni izgatás címén. Sajnos, összeroppantam. K. Szabó Mihály, aki a szoc. dem. párt balszárnyához tartozott, tanácsolta, hogy szökjek ki a szovjetbe. Tanácsokat adott és némi kapcsolatot is szerzett számomra. De hogy induljak el? Nem vagyok kommunista, és egy szót sem tudok oroszul. Mégis szerencsém volt. Ruszin földön sorsom összehozott Saitos Gyulával, volt makói kollégámmal, aki késó'bb „József Attila Makón" c. jelentó's művet írta. Ő ott egy magyar nyelvű lapot szerkesztett. Felfogadott mindenesnek. írtam a lapban név nélkül, hirdetéseket gyűjtöttem és a kiadóhivatalban tevékenykedtem. Az ezután történt események nem személyes élményeim, de akiktől értesüléseimet szereztem, azok tanúi, legalábbis szereplői voltak történelmi jelentőségű dolgoknak. 1939-ben már 3 szélső jobboldali párt működött Makón. Az Egyesült Nemzeti Szocialista Párt, A Toldi Miklós Bajtársi Egyesület és a Nyilas Párt, amelynek dr. Gera József makói orvos volt a vezetője. A baloldal szomorú szenzációja Kotroczó József árulása volt. Kotroczó a makói szociáldemokrata párt titkára volt, akitől a párt szélső baloldalán állók már a 30-as évek elején megvonták a bizalmukat. Kotroczó árulását illetően ugyanis már ekkor bizonyítékok voltak a kezükben, de nem léptek fel ellene nyíltan, hanem igen ügyes taktikával, a saját árulóikat használták fel a rendőrség félrevezetésére. Kotroczó jelenlétében ugyanis az eseményeket nem a maguk valóságában tárták fel, hanem Kotroczó nélkül külön gyűlésen, vagy szájról-szájra adva beszélték vagy tárgyalták meg a fontosabb dolgokat és hoztak határozatokat. Kotroczó, aki a gyűlésen az ő jelenlétében elhangzottakról értesítette a rendőrséget, így tudtán kívül félrevezette a hatóságot, amivel az egész ellenzéknek jó szolgálatott tett a hatalom pénzén. Kotroczó a 20-as években igen harcos és tehetséges szocialista volt. A párt bizalommal állította a párt élére, és adta kezébe a párt ügyeinek vitelét. A fiatal asztalossegéd, akinek közéleti szerepléseiben nagy segítségére volt természetes szónoki készsége és nem mindennapi olvasottsága, a 30-as évek idején elhagyta a foglalkozását és átlépett a biztosítási szakmába és inni kezdett. Ez lett a veszte. Nem tudott megállani. Bár a párt kezdetben nemcsak figyelmeztetésben részesítette, hanem — amíg remélni lehetett talpraállásában — komoly anyagi és erkölcsi támogatásban is részesítette. Elévülhetetlen igazság az is, hogy Kotroczó a párt élén igen nagy kísértéseknek volt kitéve a hatalom részéről. Petrovics képviselő vette rá, hogy szakítson a foglalkozásával és menjen át a biztosítási szakmába, ahol jó helyet biztosít számára és könnyű pénzt. Könnyű pénz, nagyobb lehetőség, több alkalom az ivásra. Lépésről-lépésre. Minden lépéssel mélyebbre. Az 1939-es választás alkalmával már szervezője a kormánypártnak. Battonyán nyíltan a szoc. dem párt ellen dolgozik és megbontja az ottani Kossuth párt egységét is. 1940-ben a sorozatosan elkövetett hibák és tragikus fordulatok következtében az országszerte híres makói népfront többénem működik. íme: Kotroczó, a szoc. dem. párt titkára áruló lett. Szöllősi Jenő a front által megválasztott pártonkívüli ellenzéki képviselő 1940 júniusában belépett a Magyar Nemzeti Szocialista Pártba, Eckhardt 1941-ben külföldre szökött, Kolonicsot 1942-ben előbb nyugdíjazták, azután rendőri felügyelet alá helyezték, Espersit már előbb meghalt. Márton Bálint 1941-ben öngyilkos lett, én szigorított rendőri felügyelet és fogházbüntetésem elől megszöktem Makóról, Erdei Ferencet 194Q körül, a parasztpárt alapítása után^ mát nem nélkü-. 34