H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. A Makói Múzeum Füzetei 55. (Makó, 1987)

Bethlen után

Ebben az időben jelentkeztek első ízben a nyilasok, de támadásuk éle sohasem ellenünk, hanem a kisgazda és a kormánypárt ellen irányult. Első röpcéduláikat sokáig őriztem. így szólt: Le a zsidó zsákjába bújt kisgazdapárttal! Persze az emberek ezt nem igen értették, mert Eckhardt, a kisgazdapárt elnöke már abban az időben is jobboldali politikusnak számított. Ebben az időben Erdei Ferenc már első vonalban vett részt a helyi politikai küzdelemben. Visszatekintve most úgy tűnik, mintha akaratlanul sodródott volna bele a politikába. Hagymás családból, mint a rendkívül terjedelmes Erdei nemzetség tagja, a hagymával indult. A hagymát vizsgálta és termelőjét, a makói hagymakertészt. A minden irányba való feljődés és haladás érdekelte. Ennek az útjait páratlan nagy tudássalj minden irányú széles látókörrel és szerencsés kézzel kutatta. Könyveivel, de különösen az én szerkesztésemben megjelenő Makói Független Újságban közreadott cikkeivel, teljesen tisztázta a hagyma termelése, értékesítése, nemesítése ügyét és termelőinek sorsát. Előbb csak kertészek érdekelték, de érdeklődési köre hihetetlen gyorsasággal tágult és a 30-as évek második felében már felöleli az egész magyar horizontot. Hamar megtanultuk a nevét együtt mondani: Féja, Veres Péter, Darvas József, Kovács Imre, Illyés Gyula, Szabó Pali neveivel. így: falukutatók, Márciusi Front. Itt mindjárt hadd mondjam el, hogy a 37—38-as években Féja, Veres, Kovács, Illyés és Sárközi társaságában nemzetgyalázásért két hónapi fogházra ítélték. Egy kicsit még a hagymánál kell maradnunk. A kertészek ugyanis látván Erdei buzgalmát, szakértelmét, amely mögött egy nyugateurópai út tapasztalatai állottak, szeretettel és teljes bizalommal sorakoztak fel mögé. A felsorakozás itt valóságos volt. Háromezer lelkes hagymaszövetkezet sorakozott mögötte. Mintaszerű. Anyagilag és erkölcsileg példamutató. Ő az ügyvezető. Bérelt földön kísérleti állomást rendezett be régi, tapasztalt makói kertészek bevonásával. Persze a hatalom oldaláról mindezt nem jó szemmel nézték. Érthetően, hiszen Erdei ténykedése két fronton jelentett feléjük támadást. Az egyik az anyagi haszon, az Erdei-féle szövetkezés ugyanis végét jelentette a hagymával való féktelen spekulációnak. Másik: a politika. Az Erdeivel szövetkezett kertészekre népellenes politikájában nyilván nem számíthat a hatalom. A bajt annál nagyobbnak vélték, mert Erdei neve és politikája akkor már ismert volt főleg a parasztság köreiben. Nosza: valamit tenni kell ellene. Valami nagyot. A kormány-hatalom kimondta, hogy hagymát az országból csak a felügyelete alatt létrehozott szerv, a METESZ szállíthat. Egy rendelettel kirántotta a talajt Erdeiék lába alól. Azaz figyeljünk csak, milyen ravaszak. Azt mondták, élhetnek Erdeiék is, de csak úgy, ha beolvadnak a METESZ-be. Erdei nélkül persze. Erdei a szerkesztésemben megjelenő lapban, a Makói Független Újságban nyílt levelet intézett a hatalomhoz. Egy mondatot idézek itt belőle: „Én soha magamat meg nem adom, sem a METESZ, sem más hatalmak előtt s nincs erő, amely eltérítene attól a néptől, amely fölnevelt, de félre sem állok a magam akaratából." A szépen induló szövetkezetet egy rendelettel agyontaposták. A parasztvédelem egyébként így nézett ki: akkor alakult a Mezőgazdasági Bizottság. A tagjait maguk közül választották a parasztok. Szabadon. Titkosan, minden befolyástól mentesen. Csak éppen az volt a baj, hogy a nincstelen és 10 holdon aluli 2800 makói paraszt 4 tagot választhatott a saját érdekeinek védelmére, az alig 35 tagot kitevő birtokosok pedig 8 tagot. így nézett ki akkor a parasztvédelem és így választhattunk. Gazdasági és szociális helyzetünk jellemzői ezek a valóságok is: Makóról 302 mezőgazdasági munkás jelentkezett németországi munkára. A hatalom örömmel vette tudomásul a jelentkezéseket. Gondolván: apad a munkanélküliek száma, 23