H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. A Makói Múzeum Füzetei 55. (Makó, 1987)

Bethlen után

adását a hivatalos Makó megünnepelte. Lakoma az Úri Kaszinóban, pohárköszöntők, pezsgő', virág, cigány és minden, ami tartozéka egy valóságos úri-murinak. Az ünneplés középpontjában állott pedig Valy Kázmér méltóságos úr, h. államtitkár, akinek bemutatták a rendőrség kapualjában elhelyezett márványtáblát, amely az ő nevével az ő érdemét és az ő dicsőségét hirdette. De nem sokáig, mert hamarosan kitudódott, hogy a méltóságos úr a maga hasznát túlon túl előhelyezte az állam érdekeinek, és az építési költségek elszámolásánál a maga igen jelentékeny hasznára összejátszott a szállító cégekkel. így építettünk akkor. A méltóságus úr börtönbe került, és a táblát levakarták a falról. Mondom, üröm vegyült az örömbe a hatalom oldalán, a mi oldalunkon pedig nagy volt a fogadkozás, hogy kiköszörüljük a csorbát, amely Kolonics kibukásával esett a harci bárdon. Jött is az alkalom hamarosan. Megüresedett a városi főügyészi állás. Kolonics megpályázta, s olyan agitációt indítottunk mellette, amelynek már a szele is elfújta minden vetélytársát, még a városháza környékéről is. Kolonics tehát főügyész lett, ami azt jelentette az ellenzék részére, hogy Kolonics szeme, keze és szíve a dolgok lényegére került. De történt 1931-ben még egy ellenzéki szervezkedés is, aminek a szervezkedés idején én az érdemeltnél jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítottam. Ennek a szervezkedésnek a résztvevői: József Attila, dr. Fábián Dániel budapesti orvos, Saitos Gyula makói hírlapíró, Kolonics József főügyész és én. A Bartha Miklós Társaság szervezkedéséről volt szó. József Attila írásos meghívására Saitos Gyula lakásán jöttünk össze. Fábián Dániel és József Attila ismertették a társaság célkitűzéseit. A város és falu baloldali, radikális fiainak az összehozásáról, és a széles néprétegek felemelését szolgáló utakról és eszközökről volt szó. Általában azokról a dolgokról beszéltek, úgy Fábián, mint Attila, amikor mi, kossuthisták, akkor már akár körünk szellemét vagy mozgalmi állapotát nézem, akár a népi írók és falukutatói által elért eredményeket tekintem, már régen túl voltunk. Attila unta is a dolgot, Fábián akadozott. Előadása lelkének és szellemének bizonytalanságát tükrözte, aminek magyarázatául Attila másnap elmondotta Saitosnak, hogy a leadott „dumán" már ők is túl vannak. Ezzel indultak el ugyan Pestről, de pár hetes vidéki út tapasztalata meggyőzte őket arról, hogy az illegális kommunista mozgalom az egyedüli, amely a cél felé mutat. Erről a mozgalomról többet nem esett szó. Fábián nyomtatványokat igért nekem, de a nyomtatványok elmaradtak. Talán, mert Attila tudta, hogy én nem vagyok kommunista. Az elkövetkező évek eseményeinek a középpontjában a Várospolitikai Szemle c. újság áll. Helyesebben, a Várospolitikai Szemle magyarázza meg a nagyon nehezen érthető helyi politikai eseményeket és állítja szem elé a helyi közélet furcsa figuráit, azokkal együtt, akik a háttérben mozgatják őket. De mi az a Várospolitikai Szemle? 1935-ben újból választott Makó. A rendszer urai azonban nem tudtak belenyugodni a sorozatos vereségekbe. A kormány nem értette, hogy miért éppen Makó az, amelyet nem lehet igába törni a kormányrúdja mellé. Új főispánunk is lett Kászonyi Richárd személyében, miután a vármegye egész közönsége által gyűlölt nagyurat, vitéz Purgly Emilt a földművelésügyi miniszteri székbe ültette a legfelső bizalom. Nosza, az új főispán új eszközökhöz nyúlt. Egyetlen választást előkészítő gyűlést se engedélyezett az ellenzéki pártok számára. A rendőrség a főispánhoz utasított tennünket. Ha a főispán engedi, gyűlésezhetünk, de ő (a rendőrség) a mai nehéz viszonyok között nem teheti. A kisgazdapárt részéről Csorba János dr., a Kossuth párt részéről én, és a szociáldemokrata párt részéről Szabó János talpig ünneplőbe vágtuk magunkat és meginstanciáztuk a nagyurat, a kormány helyi megbízottját. Nem jártunk szeren20