H. Szabó Imre: Makó az ősi ellenzéki fészek. A Makói Múzeum Füzetei 55. (Makó, 1987)

Társadalmilag így oszlottunk meg

meléssel. Erdei igen jó meglátással három csoportra osztotta a hagyma termelőit. Az első csoportba sorolta azokat, akik csak alkalmilag, a konjuktúrákat kilesve saját földjükön, maguk nem dolgozva munkásokkal termeltettek hagymát. Második csoportba sorolta azokat, akik rendes vetésforgójukba beállítva, a maguk munkájával állandóan termeltek, és a harmadik csoportba sorolta a valóságos, a parasztok úgy mondották: „virtikli" kertészeket, akik bérelt földön, abban az időben már igen magas kultúrával termelték az összes világpiacokon jóhírű makói hagymát. Ezek számát (hivatalos statisztika hiányában) Erdei 10 000-re becsülte. Társadalmilag így oszlottunk meg A harmincas évekről van szó. A forradalom előtti évtizedekről! Makónak bárót, grófot, herceget nem adott a gondviselés. Üresen hagyott így egy fontos pozíciót, úgy tűnik, kimondottan vitéz Jószáshelyi Purgly Emil számára, aki azt minden habozás nélkül el is foglalta, és uralkodott ebben a megyében úgy, mint a pallosjoggal rendelkező főurak a középkorban. Ki volt Purgly Emil? Ősei egy évszázaddal visszamenőleg markotányosak és kupecek. Ő most nagybirtokos. Három megye területén oszlott meg a birtoka, ki tudja hány hold? S ahogy nőtt a hatalma, hatszorosra nőt a birtoka. Tarnay alispánt hallottam egyszer így felsóhajtani: Istenem, csak történne már valami, mielőtt ez a Purgly felvásárolja az egész országot. Történt is! Vitéz volt anélkül, hogy a frontot látta volna. De sógora volt a kormányzónak, és ez mindent megmagyaráz. Barátai nem voltak, csak hódolói, alantasai és ellenségei. Fösvény volt a végtelenségig. Névnapján (évtizedeken át tapasztaltam) sohasem volt Makón se maga, se családjának egyetlen tagja se. A titkári szobában egy íróasztalkára ki volt téve egy ív papír. A hódolók erre írták fel jelentkezésüket és hódolatuk kifejezését egy mondattal. A papír mellett egy doboz levente cigaretta. Ez volt a legolcsóbb és legalpáribb abban az időben. Ebből minden gratulálót megkínált a titkár. Távolabbi asztalkán egy üvegben törköly pálinka. Egy még távolabbiban valami finomabb ital. A titkár, a gratulálok rangja szerint, ebből is szolgált még egy pohárkával. De a többség csak a leventéig jutott el. Jó volt takarékoskodni, mert a méltóságos (később kegyelmes) úr hazajövet szemrevételezte úgy az üvegeket, mint a leventés dobozt, s ha a fogyasztás nem állott arányban az aláírásokkal, felelősségre vonta a titkárt. Jószáshelyi Vitéz Purgly Emil állott tehát a csúcson. Utána nagy üresség következett, mert a környékbeli birtokosság: a Návayak és a Blaskovichok nem ismerték el az ő uraságát, kerülték a vele való érintkezést. De hova tegyem Eckhardt Tibort, a földeáki Függetlenség és 48-as Kossuth párti Posonyi Eckhardt Oszkár nagybérlő fiát? Mit tudok róla? Kétségtelenül politikus alkat, aki jó szolgálatot tesz annak, akihez szegődik. Purglyval nem áll szóba, a megyei urakkal igen, de felettük állónak tartja magát. Az ellenforradalmi kormány sajtófőnöke. Horthy Miklós bizalmasa. Teleki gróf miniszterelnöksége idején a miniszterelnöki sajtóosztály vezetője. Képviselő Miskolcon. Gaál Gaszton halála után a kisgazdapárt vezére. Rövid ideig barátja Gömbösnek, majd ellensége. Az első osztályú magyar érdemrend tulajdonosa. Tehát kegyelmesúr! Azután az erősen ellenzéki Makói Független Újság főszerkesztője (én voltam a szerkesztője). Sokat járt külföldön megbízásokkal, végül 1941-ben, itthagyja a képviselő mandátumát, amellyel Csanád megye közönsége tisztelte meg, Amerikába telepedett le. Ma is ott él, mint az egyik amerikai egyetem nyugalmazott professzora. Nagyon távol Purglytól, a ranglista alsó fokán álltak a megyei tisztviselők. Legfelül Tarnay alispán, akinek a Návayakkal volt erős kapcsolata. Az ő indítváu