Tóth Ferenc szerk.: Erdei Ferenc emmlékülés 1985. december 16. A Makói Múzeum Füzetei 54. (Makó, 1987)
KONCZ JÁNOS: Tizenöt éves a „Város és vidéke"
két műszakos oktatás folyik nagy osztálylétszámmal, számos községünkben jól felszerelt iskola optimális létszámú osztállyal egy műszakban oktathat. Az elmúlt tözenöt esztendő megváltoztatta a tanyák helyzetét és a róluk alkotott képet is. Erdei Ferencnek igaza volt, mikor higgadtan foglalkozott a tanyák jövőjével. Az idő azoknak a nézeteknek s erőfeszítéseknek a helyességét igazolta, amelyek szellemében a tanyákra szükség van mindaddig, amíg a termelést segítik, amíg lakóhelyek és — mint az utóbbi másfél évtized jelzi — pihenőhelyek. Természetesen tudnunk kell, hogy az egészségügyi, a kulturális és más szolgáltatási tényezők fajlagos költsége a tanyán lényegesen magasabb, mint a sűrűn lakott területeken, mégis helyes volt ezeket a tanácsoknak az utóbbi évtizedben felvállalni. (Ugyanúgy, mint a feleslegessé vált, üresen tátongó és a termelést zavaró romokat megszűntetni.) Tizenöt év alatt a közel 30 ezer tanya alig 6 ezerrel lett kevesebb, és új tendenciák is megjelentek. Már Erdei is foglalkozott a tanyai öregek helyzetével. Sok minden történt érdekükben, szociális ellátásuk fejlesztéséért. Ez a feladat még hosszútávú. Az új jelenségek egyike az, hogy ismét megjelentek a fiatalok a tanyán, a feketeföldön éppúgy, mint a homokon, és gazdálkodni kezdtek korszerű módon és formában. Valószínűleg ez a jelenség sem átmeneti és gazdasági, társadalmi célokat is szolgál. De ugyancsak polgárjogot nyert az alkalmi tanyai élet, a munkások és a szellemi dolgozók körében egyaránt. Egészséges és hasznos időtöltés, minden bizonnyal ezzel is hosszú távon számolnunk kell. Éppen emiatt is sajnálatos, hogy a tanyai iskolák — iskolai funkciójukat betöltvén — nem tudtak kulturális központnak fennmaradni. Mindössze Makó környékén van olyan tanyai iskola, amely kulturális központként fennmaradt. Vásárhelyen tanyamúzeum, Szeged környékén tanyai alkotóházak vannak, ami ugyancsak jó dolog. Mégis talán jó lett volna több tanyai iskolát új funkciójában megőrizni, a megújuló tanyai élet gazdagítása érdekében. Mindezek előrebocsátása feltehetőleg jelzi, hogy a „Város és vidéke" milyen jelentős szintézise volt annak idején a gazdasági, társadalmi, kulturális, közigazgatási átalakulás településfejlesztésben szintetizálódó kérdéskörének. Erdei Ferenc ezekről vallott nézeteinek jelentős része időtállónak bizonyult. Ugyanakkor több területen a fejlődés szükségszerűen új elemeket hozott felszínre. Az évszázados tradíció, a járás negatív következmények nélkül szűnt meg. Oldódott a községek túlcentralizáltsága, előre léptünk a tanyával kapcsolatos nézetek tisztulási folyamatában. Az urbanizáció lenini értelmezése — amelyet Erdei Ferenc is vallott — folyamatosan valósul meg, amelynek lényege az, hogy nem a falu és a tanya „költözik be" a városba, hanem a történelmileg csak városokra jellemző körülmények növekvő mértékben jelennek meg a többi településformában is. Egész demokratikus fejlődésünk nagy lépései bontakoznak ki a közigazgatásban, a településfejlesztésben, amelynek a VII. ötéves terv is fontos mutatója. Az új helyzetben nem a közvetlen elosztás segíti a településfejlesztést, hanem demokratikus vitákban kell kialakítani a területi és települési érdekek egészséges összhangját. Hiba volna ugyanis, ha a demokratikus önkormányzás helyes elve az autokratizmust szolgálná. A településeknek a jövőben is úgy célszerű önálló arculatukat fejleszteni, hogy ez ne egymás rovására, hanem egymás kiegészítésére történjen. Az új feladatok a tudományos kutatások és a közgondolkodás formálása területén egyaránt számos tennivalót tartalmaznak. Erdei Ferenc munkája lényegesen több kérdéssel foglalkozik, mint e méltatás, hiszen összehasonlításokat hoz más megyékkel, elemzi a munkásság, a parasztság és az értelmiség helyzetét. E helyen azonban többre nem tudtunk vállalkozni. Azt gondoljuk, méltó emlékezés Erdei Ferencre, ha a szülőföldről írt átfogó munkát minél többen elolvassák, és a mának időtálló gondolatokat hasznosítjuk. 19