Tóth Ferenc szerk.: Erdei Ferenc emmlékülés 1985. december 16. A Makói Múzeum Füzetei 54. (Makó, 1987)

MÁRTON JÁNOS: Erdei Ferenc és a szövetkezeti mozgalom

nyújtotta Erdei Ferenc azokat a tapasztalatokat, amelyeket szerzett a paraszti élet vizsgálata, elemzése során. Ő volt az első, a szocialista elmélet összes művelői közül, aki ki merte mondani és vallani, hogy a kollektivizálás és a termelési szint megőrzése egyenrangú, egymásnak alá nem rendelhető feladat. Talán a velem egykorúak még jobban megértik, hogy ez mit jelentett abban az időben, amikor sokakban buzgott a szövetkezetek szervezésének egyfajta hurrá-, illetve „villámháborús" hangulata. Erdei Ferenc, aki kora gyermekkorától ismerte nemcsak a parasztéletet, hanem a munkáséletnek a legszélét, azt a marginális fokozatát, amit a földmunkásság jelentett, tudta, hogy a kollektivizálás, a szövetkezeti átszervezés és a termelési színvonal megőrzése nem rendelhető egymásnak alá, az két cél egyszerre, egyidejűleg megvalósítható, olyan kölcsönhatásban, ahogy a valós viszonyok engedik. És hadd tegyem hozzá, hogy ezt a Magyar Szocialista Munkáspárt történelmi érdemei között már ma is jegyzik és a fejlődő világban egyedülirek minősítik. Amikor a mi pártunknak az irigyelt agrárpolitikája szóba kerül a fejlődő országokban, éppen az úgynevezett „kettős feladat" (kollektivizálás és termelésfejlesztés) az a tétel, aminek szülőatyja Erdei Ferenc. Ennek köszönhető, hogy úgy zajlott le a magyar parasztság életének legeslegnagyobb változása, de hozzá tehetném, hogy 1945 után a magyar társadalom életének legnagyobb változása, hogy közben nem ürültek ki az üzletek, nem kellett a munkásosztálynak megsínyleni a kollektivizálást. Ez Magyarországon kívül eddig egyetlen egy országban sem sikerült a világon. És ez olyan örökség és olyan hagyomány, amit nemcsak szavakban érdemes megőrizni, hanem célszerű a továbbiakban is követni. Utána 1960-tól 1971-ig Erdei Ferenc megérte a mezőgazdaság fejlődésének egy olyan lendületes korát, amelyiknek a második szakasza a szövetkezetek megszilárdulása volt és ehhez megírta, ahogy ő mondta „az egyik legkedvesebb" művét: ,,A termelőszövetkezeti üzemszervezés gyakorlati kézikönyvét." Ezt egy nagyobb kollektívával együtt alkotta meg. Nem szótévesztés miatt mondtam, hogy „megírta", hiszen végig ott voltam vele, mert a magyar könyvkiadásnak ez a könyve volt az, amelyik a legrövidebb idő alatt készült el. A kutató asztalától az olvasó kezéig jutva nem telt el hat hónap. (Mostanában, amikor én is kiadókkal viaskodom mindig megdöbbennek, ha ez szóbakerül. Pedig ez 1960-ban volt, tehát sokszorosan nehezebb könyvkiadási és nyomdatechnikai viszonyok között.) Mindenki, aki résztvett ennek a könyvnek a szerkesztésében, írásában és aki ott ült Erdei Ferenc mellett, miközben a szövegét javította, emlékezhet szavaira: „Komám, ezt annak a vezető parasztembernek kell elolvasni, megérteni és elfogadni, akinek a félszeme még siratja a bevitt jószágot. Nem lehet hagyni, hogy már az első héten a kudarcok, a sikertelenségek nyomják az új elnökök vállát. Különösen, ha arra gondolunk, hogy ezeket a vezetőket igazán demokratikusan választották." T ulajdonképpen ezután már a szövetkezetek megszilárdulásának a folyamatában nem kellett a szövetkezetek elméleti kérdéseivel annyit foglalkoznia Erdei Ferencnek, mert szerencsére — és ez is a párt agrárpolitikájának kiemelkedő erénye, — a szövetkezetek a tervutasítás lealacsonyító nyűgjétől már 1957 utáni alakulásuk első időszakában megszabadultak. Kiderült, hogy ez nem hátrafelé viszi, hanem előre őket. Először még a kenyérgabona vetésterülete kötelező tervszámként szerepelt, abból a félelemből, hátha esetleg mégis „ezek a hitvány parasztok" ki akarnák éheztetni a városiakat, vagyis a gyerekeiket, akik már a városban munkások. Minden szektás vezető agyában ott motoszkált, hogy a tervutasítás megvédi a várost a kiéhezétetéstől. Ahhoz, hogy a tervutasítás nélkül jól gazdálkodjanak a szövetkezetek, hozzá kellett fogni a termelőszövetkezeteknek — most már mint termelő gazdaságoknak —, mint nagyüzemeknek a fejlesztéséhez. Ekkor született meg, ugyancsak Erdei Ferenc15