Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986)
A makói gimnázium - A felsős diák - VII. osztály
Kivált Pisti érezte jól magát, a legkisebb. Meghiszem azt, mikor ott ment előtte a középső Sarló lány, Panni. Ahogy csúszkált a lány, úgy hajladozott a dereka, mint a nádszál. Olyan kívánatos volt, mint a napsütés. Meg is mozgatta Pisti szívét. Ahogy hazaértek, csak azt járt az eszibe. Az előtt is szívlelte már vagy esztendeje, de most bolondult érte. Meg is mondta az apjának, hogy elveszi. Az öreg fölhúzta a szemöldökét. — Jól van, fiam. Derék lány, dolgos, tisztösségös, hanem azt oda nem adják neköd. — Mér? — Mer gazda-lány. — Az ugyan sömmit nem tösz. — Nem, neköd. De a vén Sarlónak tösz. Különben hát én nem bánom, próbáld mög! Elmentek. — Az öreg Sarló hímezett-hámozott, hogy így, hogy úgy, hogy az a lány még nem arra való... 4 0 A királyhegyesi élményből született novella is jól kifejezi, hogy Erdei Ferenc mennyire ismeri a paraszti életet. Nemcsak a munka és a természeti jelenség bemutatása sikerült, de drámaian ott feszül a két család közötti társadalmi szakadék is. Mielőtt hozzá kezdett az elbeszéléshez, elkészített egy vázlatot: „Legény I, megismer egy lányt. Megkéri. Föltétel. Dolgozik érte." A tervezetben nyoma sincs a feloldhatatlan ellentétnek. Ha a szegény fiú megfeszített erővel dolgozik, elnyerheti a gazdalány kezét. Ebben benne van a zsellér eredetű hagymások öntudata, akik munkájuk révén igenis fel tudnak emelkedni és benne van a „vegyes-házasság" létjogosultsága, hiszen szülei is így léptek annak idején frigyre. Az ifjú Erdei egyébként gátlásos volt. Van egy egyfelvonásos színmű kísérlete. Ebben — két beszélgető kislánnyal — jellemezteti önmagát: J: Lányokkal nagyon keveset szokott beszélni. Nem érdeklik. Legalább is azt mondja.^ V: Érdekes, mit csinál a tanyán. Nem tudom elképzelni, hogy élhet ott egy művelt ember. J: Ő azt mondja magáról, hogy nem is művelt ember, pedig annyit tud. 4 1 Önképzőköri ülésen gyakran mondott véleményt a felolvasott munkákról. Egyik alkalommal Tézsla József „Hogyan adta rá fejét Pickwick úr a kocsihajtásra ít címmel fordítást olvasott fel. Erdei Ferenc a fordításról a következő véleményét fejtette ki: „A Pickwick kalandokon abban az időben egész Anglia nevetett. Dickens annak köszönhette ezeket a sikereket, hogy egyrészt nyelve sziporkázik a humortól, másrészt olyan komikus helyzetekbe hozza hőseit, hogy a leghidegebb vérű angol is elmosolyodik rajta. A komikumot elég könnyű átültetni a magyarba. Egyszerűen csak le kell írnia a helyzetet, akár ugyanazon szavakkal. D(ickens) azonban néha, sőt igen sokszor az ilyen komikus helyzetet nem csak egyszerűen leírja, hanem komoly, méltóságteljes szavakkal, körmondatokban adja elő, a hatás természetesen még nagyobb. T(ézsla) ebben az esetben fordított legjobban. Miszerint, ennélfogva, mindazonátal és több efféle kötőszavakat közbevetett és körmondatokat elég jól visszaadja. D(ickens)nél néha olyan hosszúak és szónokiasak ezek a mondatok, hogy T(ézsla) meg-megrövi4 0 Uo. 4 1 Uo. 36
