Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986)
A makói gimnázium - Törekvő, komoly, jó modorú diák - IV. osztály
mórra és erélyesre összehúzott szemű, fürkésző nézésével, orrából jövő szuszka beszédével." 2 9 Az 1924—1925. tanévben dr. Galamb Ödön igen sokat hallat magáról: az október 6-i gyászünnepély, az egyik szülői értekezlet és egy városi rendezvény előadója. Buzgalmát dicséri, hogy a délvidéki gyorsíró versenyt Makón rendezték meg. A IV. osztály tanulmányi kiránduláson vett részt Földeákon, a közelebbi színhely a Kornél-liget lehetett. Ennek a tanévnek maradandó emléke az osztályról készült csoportkép. A kreolbőrű Erdei Ferenc szerényen húzódik meg az alsó sorban. Az osztály tanulmányi átlaga megint igen rossz: egy jeles, öt jó, negyvennégy elégséges és tizennyolc tanuló elégtelen átlageredményt ért el. A jutalmazottak között már előfordul Erdei Ferenc neve is, a tornaversenyen tűnt ki a kézi labdadobó előversenyben, ügyességét kis bronzzal ismerték el Erdei Ferenc elsős gimnazistaként még nem mutogatta oroszlánkörmeit. Osztálytásai visszaemlékezései szerint: ,,Minden vonatkozásban olyan volt mint a többi osztálytárs" (Oltvai-Olexik Ferenc), ,.semmivel sem tűnt ki, sem azzal, hogy gyengébb a többinél, sem azzal, hogy kiválóbb a többinél" (Gera Kató), ,,az első négy gimnáziumban nagyon szeretetreméltó és kedves fiú volt, de nem éreztük, hogy koponyá jában milyen sok van, de fölsős korában már igen, kellett neki egy bizonyos kifutási idő" (Bánffy Adorján). Hogyan is vall ezekről az évekről maga Erdei Ferenc? 1938. január 1-i keltezésű önéletrajzában írja: „Nem lelkesedtem az iskoláért, de viseltem. Csak vendégségbe jártam bele, régebbi köreimből ki nem szakadtam, és a mezei munkában éppúgy részt vettem, mintha mi sem történt volna. Soha egy szót nem tanultam otthon, a házi föladatot sem készítettem el egyszer se. Nem voltam diák." 3 0 Természetesen nem szó szerint kell érteni a mondottakat, hiszen osztályfőnöke éppen törekvőnek és komolynak jellemzi. Márton Györgynél az még semminek sem számított, ha valaki „csak" kétszáz növénynek tudta a latin nevét. A makói gimnázium rendkívül magas követelményeket támasztott minden tárgyból. Az iskolának messze földön csak a szegedi piarista gimnázium volt a versenytársa. Akivel más iskolában nem bírtak, „az a hír járta — állapítja meg Szabolcsi Miklós —, hogy majd itt ráncba szedik". 3 1 Oltvai Ferenc említette, hogy minden óra nehéz volt, föllélegeztek, ha a csengő megszólalt. Minden órát végigizgultak. Ilyen körülmények mellett bizony kellett tanulni. Sőt voltak tanárok, akik memorizáló követelményekkel léptek elő. Ilyen volt Kovalik Antal, Hencz Antal, Márton György, Nagyon sok verset kellett könyv nélkül megtanulniok. Amikor szülei tanyára költöztek, egyik nagynénjétől járt Erdei Ferenc az iskolába. Bakos Sándorné unokatestvér így emlékezik: ,,Mögkérdözte, Eta, hun maradtok, a konyhába vagy az utcai szobába. Ha azt mondtuk, hogy a konyhába, akkor ü bemönt az utcai szobába, ott tanult, de hangosan ám. Aszt mondta, úgy jó neki, ha visszahallja. Még sétált is közbe. Nagy, hosszú folyosó vót nálunk, néha ott is járt föl s alá, és úgy tanult. Sokszor éjfélig fönt vót, tanult vasárnap is, mer nem mönt séhová." Bizony, a rengeteg magyar és idegen nyelvű memoriter megtanulásához konok akarat és szorgalom kellett. Arra vonatkozóan, azonban hogy valójában hogyan is tanult az ifjú Erdei Ferenc, Oltvai Ferenc megállapítását kell elfogadnunk. Szerinte Erdei Ferenc nem úgy vette birtokba a tananyagot, mint a többiek. Az elképzelhetetlen volt, hogy narratív jellegű anyagot bebiflázzon. Az ilyen jellegű tananyagokat már az órán, első hallásra megtanulta. 2 9 H. Kovács Mihály i. m. 8 0 Idézi Huszár Tibor i .m. 253. 8 1 Szabolcsi Miklós i. m. 216. 24
