Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986)
A makói gimnázium - Törekvő, komoly, jó modorú diák - I. osztály
ból címmel pedig „elbeszélés-tárat" indít, Magyar József pedagógiai tanulmányok szerzője, dr. Márton György maradandó értékű könyveket ír a hagymáról, Maros István a helyi gyorsíró-élet egyik felvirágoztatója, Molnár Albert a makói tanítói egyesület megszervezője, ifj. Nagy Károly a Harangzúgás társszerkesztője, Pénzes Zoltán polgári radikális politikus, Pfitzner János riportokat ír a helyi lapokban, Sebes Gyula országos szaklapokban cikkezik, Takáts Lajos nyelvész, később az Ébredő Magyar Egyesület elnöke, dr. Tettamanti Béla kiváló neveléstudományi szakember, Tóth Sándor irodalmi társaságok tagja és költő stb. Az első világháború után a tanárok egyrésze mindennapi kenyérgondokkal küszködött, magánórákat kényszerültek adni, és kosztos diákokat tartottak. Sokuknak csak egy ruhájuk volt. Falábú Jenő legalább öt-hat évig ugyanabban a szürke öltönyében járt, Takáts Lajos zsakettje még a világháború alatt készült. A gimnáziumi tanároknak a makói polgári radikálisokkal nem volt szoros kapcsolatuk, de ez elsősorban nem világnézeti okokra vezethető vissza. Közismert, hogy Espersit János, Könyves-Kolonics József, Kesztner Zoltán igen bohém volt. A kiskeresetű és nagy családú tanárok nem engedhették meg maguknak ezt az oldottabb életmódot. Közelebbi kapcsolatot dr. Galamb Ödön, dr. Tettamanti Béla és Pénzes Zoltán tartott velük. Eperjessy Kálmán pedig a republikánus elveiért fogházra is ítélt Bittó Gyula kalaposmester leányát vette feleségül. A kaszinói élet az 1920-as években igen szolidnak mondható, délutánonként 5től 8 óráig lehetett látogatni, szenvedélyes kártypartik színterévé vált. Könyvtári órákat heti egy-két alkalommal, a déli órákban tartottak. Több tanár csak a tagdíjat fizette, de nem járt be. Mindennapos tagnak csak Buday Géza és Kási Jenő számított. Mások viszont, így például Hencz Antal is, a Kereskedők Egyletébe járt, dr. Kovács Károly a Gazdasági Egyesületbe, a Hagyma és Zöldségtermelők Egyesületébe. Törekvő, komoly, jó modorú diák I. osztály, 1921—1922. tanév. Több mint száz tanuló jelentkezett 1921 nyarán gimnáziumi továbbtanulásra. Júliusban felvételi vizsgát is tartottak: helyesírásuk, fogalmazási készségük és számtani ismereteik alapján tájékozódtak felkészültségükről. A felvételi formális, az oda nem való diákok egy-két év alatt úgyis lemorzsolódtak. Beiratkozási élményeit Erdei Ferenc beleszőtte egyik regénykísérletébe. „Belekapaszkodtam az édesapám karjába és tágranyitott szemmel néztem a pápaszemes tanárurakat meg a terem falán függő képeket... Odahívtak egy asztalhoz és kikérdeztek édesapám, édesanyám, bizonyítványom felől, még talán mást is kérdeztek, én azonban csak ezekre feleltem, de ezekre is úgy, hogy édesapám súgott. Én nem tudom, mi volt velem akkor, ahogy a kezem az asztal szélére tettem, olyan meleg volt, majdnem sírtam utoljára, mikor azt kérdezték, hogy mikor születtem." 2 0 Erdei Ferenc az I b. osztály növendéke lett. Övék lett abban az évben a második legnagyobb létszámú osztály, 54 tanulóból állt. Makón ekkor már a középrétegek gyerekei is szép számmal jártak gimnáziumba. Az osztálytársak közül 11 volt kisbirtokos vagy kisbérlő, 10 kisiparos, 4 kiskereskedő, 4 köztisztviselő, 4 értelmiségi, 4 nyugdíjas értelmiségi, 3 eltartásos, sőt volt közöttük 5 napszámos, 4 közhivatali altiszt, 2 katonai altiszt, 1 nyugdíjas altiszt 8 0 Erdei Ferenc kéziratos hagyatéka. Gimnáziumi évek. 18
