Papp Zoltán: Makói történet (Egy fejezet Erdei Ferenc életéből). A Makói Múzeum Füzetei 50. (Makó, 1985)

A történet folytatása

nagyon szerettünk volna ajtójukon betűire kerülni, De mindenütt ott a fegyveres or... Aztán továbbutaztunk Tirolba. Innsbruck Salzburg szerepelt a programban, majd egy privat szállás, hamisítatlan alpesi házikó Zell am See-ben. Innen indultunk hosszabb-rövidebb bolyongásainkra. Ferenc meg volt győződve róla, hogy térxép nélkül is nagyszerűen tud tájékozódni. Az volt az elve, nem kell senkitől sem kérdezősködnünk, a magunk erejéből, leleményéből is rá fogunk találni a célhoz vezető útra. Többször el is tévedtünk. Akkor is például, amikor már a hazautazáshoz készülődtünk. Lekéstük a vonatot, nem is mentünk ki az állomásra. Pedig, ha kimegyünk, még elértük volna, hiszen akkoriban gyakran előfordult, hogy Ausztriában két-három óra hosszányit is késtek a korábban legendásan pontos vonatok. Ez is annak a jele volt, hogy valami történt ebben az országban. A régi rendet megbolygatták, feldúlták, s amit leromboltak, annak a helyére nem lépett még a mindent megszervező német precizitás. Azt kell mondanom, hogy kisebb-nagyobb vitáktól, súrlódásoktól eltekintve végül mégiscsak igen jól sikerült a mi nászutunk. Ha napközben összevesztünk, estére biztos kibékültünk. Annyi év után is szép emlékként tartom számon emlékezetemben ezeket a heteket. Az út persze kettesben, a teljes egymásra utaltságban arra is alkalmas volt, hogy a szó teljesebb értelmében tanulmányozzuk egymást. Ferenc hangulatváltozásai elég szélsőségesek voltak. Ha „feldobódott", akkor rettenetesen tudott bizakodni. Ilyenkor mindig tervezgettünk is, több-kevesebb alappal. Más esetben viszont a végtelenségig el tudott keseredni. Ilyenkor aztán rengeteget és mindenen töprengett. Volt az útnak még egy nagy tanulsága. amit akkor még csak sejtettem, nem tudtam sem a magam, sem az ő számára pontosan megfogalmazni, amit viszont túl a hetvenen, egy harmonikus második házasság minden irányú tapasztalatainak birtokában világosan látok: mi Ferenccel szexuálisan sem voltun' igazán egymáshoz illő partnerek ... Július 26-ára esett anyám neve napja. Erre mindenféleképp haza akartunk jönni. Közben azonban kiderült, hogy Ferencre egy sor elintézetlen ügv vár Pesten. Tanakodtunk, mit is csináljunk. Felmerült. esetleg ő fönt marad, én pedig hazautazom Makóra. De aztán elvetettük ezt a tervet, abból a meggondolásból, hogy mégiscsak furcsa lenne, ha a nászúiról egyedül érkezne haza a feleség. Ezzel Ferenc is egyetertett. Ezért mar a vonaton — Klageniurt es Graz kozott — levelet írtunk anyamnak. Azt javasoltuk, ha mi nem tudunk menni, jöjj on fel ő Pestre. Amikor a mondanivalónk feléhez értünk, Ferenc elkerte tőlem a ceruzát (en mar el is fáradtam: nem könnyű zotyogo vonatban viszonylag olvashatoan írni), és ő folytatta a levelet. Mindennek nincs különösebb jelentősege. Csak azért említem meg, mert fényt vet Ferenc időnkénti szeszelyes hangulatváltozásaira. Volt nekem egy nagyon szép ezüstrókám. Le is fényképeztek, mikor viseltem, az amatőr felvétel ma is megvan. Amikor Ferenc elöször meglátta a szőrmét, igen tetszett neki. Valameddig „a szépség díszítő keretét" jelentette, és téma volt. Később egy levelében már úgy fogalmazott, hogy az ezüstróka nélkül is szép vagyok. Következő megnyilatkozása szerint már ez afféle külsőség amire nekem nincs szükségem. S megemlített egy nálam néhány évvel fiatalabb, mutatós, de igen felszínes nölgyismerősünket, mondván, az olyanfélének való efféle divatholmi, és nem nekem, aki immár hozzá tartozom. Ferenc a vonaton írt levélfolytatásban részletezte, mi mindent hozzon magával anyám, ha elénk jön Budapestre. 0 írta bele: „a rókát is hozhatja". A helyzet humorához tartozik, hogy július vége felé jártunk. Nagy volt a hőség. Ferenc közben szorgalmasan intézte ügyeit Pesten, de akadt azért elég bőven szabad időnk is. így elég sok időt töltöttünk még barátai körében. Többek között Sárközi Györgyéknél. Sárközi tüneményes ember volt, igen nagyra tartotta Ferencet. Meggyőződésem, hogy a „Parasztok" kéziratának leadását sem lehetett volna a szerződéses határidőt be nem tartva húzni-halasztani, ha Sárközi nem annyira megértő és elnéző Ferenccel szemben. Feleségével, Mártával (aki egyébként Molnár Ferenc lánya volt) is nagyon meleg barátságba keveredtem. Jól megértettük egymást, volt mondanivalónk egymás számára. Pesti barangolásainkba még az Angolpark is belefért. Velünk volt unokahúgom, Melinda és Erdei Sándor. Ferenc nagyon jó hangulatban volt. Ilyenkor sok mindenre kapható volt, még bolondságokra is. Aztán visszaérkeztünk Makóra. Mit is mondhatnék? Kezdődtek a hétköznapok. Egy-egy hónap pár napját Pesten töltöttem. Vagy együtt utaztam fel Ferenccel, és nálánál hamarébb jöttem vissza. Vagy pedig utánamentem. Ezt az életformát 29