Papp Zoltán: Makói történet (Egy fejezet Erdei Ferenc életéből). A Makói Múzeum Füzetei 50. (Makó, 1985)

Politikai háttér

bizonnyal ifj. Bibó Istvánról van szó; P. Z. —, milyen kevés gyönyörűségtek lett volna belőlem. Remélem, nem száműztök ezért a szeretetekből és elfogadjátok ezúton tőlem, hogy mégegyszer, de a helyzethez mérten még ünnepélyesebb kívánságaimat és szeretetemet. Kívánom, hogy sok örömetek legyen egymással és két derék ember létetekre jól összetartsatok és együtt alkossatok, legyen az alkotáis akár könyv, akár egyéb műfaj. Szívem minden igaz szeretetével gondolok rátok és titokban irigyellek benneteket, mert úgy van az rendjén, ha két ilyen talpig ember együtt alakít sorsot, életet magának. Minthogy pedig sosem voltam a cifrázásnak mestere, velősen, de minden hévvel abban foglalom össze, amit ilyen alkalmakkor részletezni szoktak: éltessen Benneteket az Isten, akiben valamennyien buzgón hiszünk, mindennek ellenére. Remélem, mielőbb szem elé kerültök, hogy akkor kezeteket megszorítva mindjárt bele is nyomjam azt, amit leendő otthonotoknak szántam. Küldeni nem lehetett, mert ,törékeny', de meg így legalább biztosan elémkerültök. Pesten átutazóban itt találtok, mert egyhamar nem tudok innen elkerülni. Az egész famíliát melegen üdvözlöm, ölel Benneteket a legjobb kívánsággal és hűséggel hívetek: Reitzer Béla." A legtöbb jókívánság — s ez a körülmények ismeretében érthető, természetes — a széles ismeretségi körrel rendelkező kórházi főorvos, dr. Diósszilágyi Sámuel címére érkezett. Jelentkezett Debrecenből dr. Bárányi János, a városi zeneiskola igazgatója. Személye azért érdekes, mert a későbbiekben Szegeden is működött, ugyancsak konzervatóriumi direktorként. Barankay Lajos egyetemi m. tanár, c. felsőkereskedelmi igazgató Pécsről gratulált. Kovács Ágoston, Csanád vármegye battonyai járásának főszolgabírója is elküldte szerenasekívánatait az örömszülőknek. Névjegyére írt szövegével gratulált a helybeli rokon, dr. Dióssíilágyi József ügyvéd, m. kir. tart. honvéd főhadnagy-hadbíró. Szövegének külön érdekessége a közlés: „Eckhardt Tibor tévesen nekem címzett, de Neked szóló levelét csatoltan megküldöm." Dr. Erdélyi Jenő, a neves fül-orr-gégész Szegedről küldte el jókívánságait. A gratulálok közt találjuk dr. Cseh Imre kórházi főorvost, dr. Kovács Ödön m. kir. egészségügyi főtanácsost, egyetemi rk. tanárt, szegedi igazgató-főorvost, Jedonu Jenőt, aki a „Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára Makói Villamos Telep" fejbélyegzős hivatalos levélpapíron fejezte ki szerencsekívánatait. Dr. Lugosi Döme, közismert szegedi ügyvéd, th. t. főügyész — felesége 82 esztendős korában, 1985. júniusának idusán hunyt el Szegeden — így gratulál: „Az irodalmi apa szépséges menyasszony lányának tartós boldogságot és örök szeretetet ígérő frigyet kíván mélységes tisztelettel dr. Lugosi Döme." Mint az idézetekből is kitűnik, a szerencsekívánatok — az egy Reitzer Béláét kivéve — nem lépik túl az ilyenkor szokásos polgári sztereotípiák kereteit. Ezért hadd zárjuk a sort egy szokványtól eltérő, épp ezért emberibb, őszintébb gratulációval: Egy házassági üdvözlőkártya egyik oldalán a következő nyomtatott szöveg található: „dr. med. Langfelder Zsuzsa és Reitzer András házasságot kötöttek." S a másik oldalon a következő kézírásos szöveg: „Kedves Ferenc! Kívánom a legjobbakat neked és feleségednek — ismeretlenül is. Egyben a túloldal tanúsága szerint értesítelek, hogy magam is felvettem az igát. Remélem, mint házas is az maradsz, aki voltál .agglegénynek', mást nem is kívánok. Sok barátsággal köszöntelek magam és Zsuzsa nevében. András." (Reitzer Béla testvéréről van szó.) Politikai háttér Annak a napnak a délelőttjén, amikor az ifjú pár már nem tartózkodik a városban, érdekes, de fogalmazhatok úgy is, hogy drámai dolgok történnek Makón. Jobb megértésükhöz azonban kissé vissza kell kanyarodnunk az előzményekhez. Amikor Erdei Ferencet, a kormánypárti körök nyomására, gazdasági szankciók kilátásba helyezésével kibuktatták a hagymaszövetkezet vezetőségéből, a társulással nem szűnt meg a kapcsolata. Továbbra is vezette a szövetkezet hagymakísérleti telepét, ahová időnként még akkor is viszszajárt, amikor tartózkodási helye jobbára már Budapest volt... S ha tevőlegesen már nem is vett — nem vehetett, különösen a korábbihoz hasonló intenzitással — részt a hagvmakertészek ügyeinek intézésében, hátat sem fordított azoknak, akik 1937 júliusában ellene fordultak. S úgy tűnik, bizonyos mértékig ők is számítottak tanácsaira, közreműködésére. Pont az eliesvzés közhírré tétele napján — 1938. március 15. — tudósítás ielent meg a Makói Független Űiság hasábiain: „A hagvmakertéczék a szabadkereskedelem mellett gyűléseztek és küldöttségeztek" címmel. Többek között ez olvasható benne: „A Hagymaszövetkezet és Egyesületei meghívására mintegy 800 termelő 26