Papp Zoltán: Makói történet (Egy fejezet Erdei Ferenc életéből). A Makói Múzeum Füzetei 50. (Makó, 1985)

A kibontakozás

állapotot, ami minden terhével együtt is sokat nyújtott nekem. A jövőre nézve nem sok illúzióm volt, de Ferenc időnkénti, a csodavárás kategóriájába tartozó, optimista hangulatainak hatása alól természetesen én sem tudtam magam teljesen kivonni. Tehát vártuk a csodát. És a csoda egyszer csak megtörtént. Persze, mint minden csodának, ennek is volt háttere, mozgatója. Méghozzá anyám, aki — mint már mondtam — nagyon féltett Ferenctől. Tulajdonképpen már akkor megérezte, hogy „veszedelmes" lehet rám, amikor kapcsolatunk talán még embrionális stádiumba sem jutott el. Később persze, hogy ez a féltés még fokozódott benne, úgy gondolom, arra a meggyőződésre jutott magában: ezen már csak a házasság segíthet... Anyám későn fekvő, későn kelő volt, és ha szemét elkerülte az álom, még éjjel 3kor is rakta apró francia kártyáival a passziánszot, s így egyben virrasztotta is Ferenc két szobával arrébb folyó alkotó munkáját. Így aztán több ízben arra is sor került, hogy összeültek beszélgetni. Beszélgetni? Lelkizni. Anyám, Ferenc, az éjszaka és a téma nem is eredményezhetett mást. A ki tudja, hányadik éjszakai szeánsz után, megszülték az egyedül üdvözítő megoldásnak tűnő, nem is nagvon távoli házasságkötés tervét. Én erről az éjszakai „cinkos" egyetértésről mit sem tudtam. Nvugodtan aludtam a Ferenc íróműhelvétől tisztességes és biztonságos távolságban levő szobámban. Ügy február közepén lehetett, egy hajnalon arra ébredtem, ég a kislámpám. Ferenc ül a rekamiém szélén, cirógat, csókolgat, s mindezekhez anyám mosolvogva asszisztál. Ez már az a bizonvos léoés volt. amit „döntőnek" szoktak nevezni a házasság, azaz előbb még az eljegvzés felé vezető úton. Mindenesetre, nekem volt egv feltételem. Addig nem történhet semmi, amíg be nem fejezi a P3r3Sztok"-3t. Nagv volt a boldogság. Keményen nekirugaszkodott a munkának, mert hiszen mikorra is lehetett volna kitűzni az eljegvzést. ha nem március 15-re? Addig pedig már nem volt sok idő. és én ebben a kikötésben hajthatatlan voltam. Március 14-én az utolsó átfésüléseket is elvégezvén. postára adtuk a művet. Még éppen hogv elfogadták a hírt. hogv a 15-i újságban mefielenien: ..Erdei Ferenc dr. eljegyezte Diósszilágyi Évát. (Minden külön értesítés helyett.)" Mintha bomba robbant volna a városban. Az eljegyzés a polgári szokásoknak megfelelően folyt le. Kicsit tartottam tőle, hogy Ferenc miként reagál, de alaptalanul. A boldogság nagy volt, egyelőre eltakarta a riasztó polgári falakat, amikbe majd később, óriási energiát kifejtve ütközik bele. lehettünk vagy harmincan, hiszen a háromabLakos ebédlő végig terítve volt. Eljött Ferenc apja, Sándor öccse, apám körének tagjai, akik egyúttal javarészt Ferenc atyai barátai is voltak. Kelemen Ferenc tartotta elénk a gyűrűket, hogy egymás ujjára húzhassuk. Ferenc szemmel láthatólag élvezte az egészet és jól érezte magát e haladó gondolkodású, ám ugyanakkor szokásaikban, gesztusaikban mégiscsak polgárként viselkedő emberek között. (Közben nyílt levelezőlapot kézbesített a posta: „Nagys. dr. Erdei Ferenc úrnak, Makó, Űj-ucca 1" címzéssel. A hátlapon Reitzer Béla, az időközben Budapestre került szegedi egyetemi társ, szívbéli jóbarát írásával a következő állt: „Ferencem, neked van igazad: ezen a fekete március idusán hajtod fejed a szolgaság igájába, de legalább szép igába. Szeretetem teljességével kívánok mindannyiótoknak sok örömet és boldogságot, ölel és vár: Béla. Évának kézcsókjaimat." A szöveg alatt három keresztnév-aláírás: Gábor, Viola, Zoltán. Ez alatt, más kézírással: „Éva kezét csókolja és Téged sok-sok szeretettel ölel s tán bátorságodban rövidesen követ: Gyula." S legalul: „Baráti szeretettel köszönt és ölel hívetek: Miklós." Diósszilágyi Éva segített az üdvözlőlapon szereplők azonosításában. Zoltán = Szabó Zoltán, a harmincas évek egyik kitűnő író-szociográfusa, a „Cifra nyomorúság" és „A tardi helyzet" írója. Gábor = Tolnai Gábor, a későbbi idők jeles irodalomtudósa. Viola = Tomori Viola, szintén a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának alapító tagja, aki Várkonyi Hildebrandnál tanult lélektant, s a „paraszti psziché" kutatását megpróbálta összhangba hozni a szociológiával. Gyula = Ortutay Gyula. Miklós = Radnóti Miklós.) — Az előbb említette: az eljegyzés híre bombaként hatott a városban. Minden réteg körében? —Ezt azért nem mondanám, A parasztok például érzésem szerint ' nem sokat foglalkoztak velünk. Részint, mert nemigen törődtek ilyen dolgokkal. Részint meg Ferencet, noha tudták róla, hogy minden erővel az ő pártjukon van, „doktor Erdeiként" egy kicsit mégis csak „nadrágos 21